Harmadik fejezet

Aiden

3.

– Te! – Löktem meg a könyökömmel a haveromat, aki így elejtette a cigijét, amit éppen szívott és még az égő dohány is kiesett belőle. Persze ezt és a vérbosszúért kiáltó szempárját látva rögtön felkuncogtam kárörvendően, aztán tovább folytattam, amit el akartam kezdeni. – Nem kéne szólni Lennynek, hogy jöjjön értünk? Megfagyok baszod – szenvedtem, mert már kemény három perce vártuk a buszt, hogy a megbeszéltek szerint induljunk a Legendák Bárjába.

– Én is gondoltam rá, de most tuti seggfejkedik, mert most végre a rózsaszínhajú kurvájával jön a bárba – forgatta meg a szemeit.

– És Yale? – Próbálkoztam tovább, mert nem igazán akartam fagyoskodni itt.

– Áhh... hagyjuk, most már menjünk busszal. Ő úgyses ül kocsiba nagyon, csak, ha éppen lusta – emlékeztetett arra, hogy Yale kurvára benzin takarékos és társai.

– Kéne szerezni jogsit – filóztam ezen, miközben fázósan rázva az egyik lábam, a túloldali járdát kémleltem. Igazándiból már nem egyszer megfordult ez a fejemben, hogy nem ártana. Itt vagyok tizennyolc évesen és nincs a kezemben a jogger.

– Inkább verdát kéne szerezni – helyesbített a spanom, hozzám hasonlóan zsebre vágott kezekkel és enyhén összehúzott két kapucnival a fején (felvett egy sötétszürke pulcsit még a kabija alá).

– Ha? – Fordultam felé értelmesen horkantva és szinte kitörtem a törzsemet, mert a kapucnim bézs szőrétől nem igazán láttam rá.

– Vezetni tudunk, ez a lényeg, nem? – Fordult felém ő is úgy, mint valami karót nyelt retard pingvin, mert a kapucnijai az ő szélessávú látókörét is bezavarták.

– Jha-jha, jogos – értettem egyet, visszafordulva az eredeti pózómba. Végülis... van benne valami.

– Bezzeg annak a selyemhajú, kretén faszkalapnak már mindene megvan – szitkozódott megint a bátyjára, amin megeresztettem egy jól szórakozott félvigyort.

– Tényleg, amúgy van sejtésed róla, hogy hova mehetett a Törtető? – Kérdeztem kíváncsian, ugyanis amíg nagyba toltuk a Call of Dutyt, addig Danilo valahova lelépett verdástúl, táskástúl, mindenestül. (Jha, egyébként a köcsög Dom' kétszer is hagyott meghalni a játékban, mert a képernyőn lévő törés pont az én részembe zavart bele a legjobban és így ráadásul vesztettünk is egy párszor, mikor ő is meghalt, mert én hiába ordítottam vele, hogy segítsen, ő nem... kis fasz.)

– Tudja a faszom, biztos ment pózerkedni valamelyik utcasarokra – kezdett el a lábával piszkálgatni egy összetaposott energiaitalos dobozt, ami hanyagul a kuka mellé volt dobva.

– És azt egyébként lehet tudni, hogy mit melózik? – Érdeklődtem, miközben félig felé fordulva figyeltem a szórakozását a szeméttel.

– Állítólag valami fasza cég adott neki valami fasza otthoni gépi munkát. Egész nap ott savanyodik az előtt a szar előtt és egyfolytában valami bizonyos terveken dolgozik a cége számára. Persze, biztos. Szerintem meg szexchatel valami harmincas luvnyával, aki hajlandó lenne végre elvenni a szüzességét – magyarázta a világ legnagyobb ellenszenvével, ugyanis tökre furának tartja, hogy Danilo közel a huszonöthöz, még mindig otthon veri a faszát és nincs kurvája sem, ráadásul ez a bizonyos munkamánia is a csóró spanom idegeire megy, mert ő szerinte nem is dolgozik, vagy nem azt dolgozza, amit mond.

– Aha. Faterod meg gondolom rajong érte, azért – követtem végig a szememmel, ahogyan az Air Force-ával a járda széléig terelgeti azt a fost.

– Természetesen. Még szerencse, hogy egy ideig még egy jó messzi városban árulja magát és nem lesz itthon, hogy azt hallgassam, mekkora semmirekellő vagyok – rúgta ki végre a hulladékot az úttestre, méghozzá úgy, hogy pont jött egy fénylő fekete BMW M3-as és pont a kocsi orrának repült az a szar, így a sofőr észlelve a témát lelassított és kiordított valami "a jó kurva anyádat te kis hülye faszszopó" féle mondatot. Mi meg persze úgy elkezdtünk röhögni, hogy majdnem kiestünk a szánkon. Az ürge pedig kénytelen volt tovább hajtani, mert mögötte többen is jöttek, az utca túl oldalán lévő buszmegállóból pedig pár kisiskolás, rózsaszín meg lila ruhákba öltöztett kislány tökre elszörnyedve nézett ránk.

– Ez jó volt, direkt megvártad, amíg jön valami barom? – Röhögtem enyhén berogyasztva.

– Dehogy!  Hát figyelte a faszom, hogy jön-e bárki is! – Vihogott ő is magán.

– Te! Emlékszel, amikor kábé két éve követ hajítottál egy biciklis után? – Elevenítettem fel az egyik kedvenc emlékemet, miközben végre ideért ez a kurva busz.

– Jha és pont fejbe találtam – vigyorgott büszkén, miközben felszálltunk a járműre és a szemével valami ülőhelyet keresett, én pedig elkezdtem szakadni.

– Az kurva vicces volt! – Nyögtem ki kissé magas hangon, ugyanis már-már kapkodtam a levegőt, mert az a kép, ahogyan a biciklis fejét eltalálja a kő, a csávónak előre csuklik kissé a feje, közben odakap fél kézzel, a másik kezével meg elrántja a kormányt, elveszti az egyensúlyát és ide-oda rángatva a kormányt végül neki megy az útpadkának és akkorát zakózik az ember, hogy az hihetetlen. Imádok más nyomorán meg bénaságán röhögni, ezért van, hogy durva bakikat nézek YouTube-on, ha fos kedvem van.

– Ebbe az a poén, hogy igazából semmit nem ártott nekünk a pali – nézett hátra rám vigyorogva, miközben a busz hátuljába tartottunk hely után kutatva. Legesleghátul pont volt egy kettes hely.

– Jha, csak átment előtted a zebrán – röhögtem fel újra, pedig már épp kezdtem volna abbahagyni, ugyanis be is könnyeztem.

– Azóta nem is láttam, pedig tuti a környéken lakik – ragadta meg a kapaszkodó korlátot és annak segítségével befordult az ülőhelyre, becsusszanva az ablakhoz, miközben levette a válláról a táskáját és a két lába közé letette. Kicsit se vagyunk gengszterek amúgy, hogy így lazába, félelem nélkül mászkálunk ilyenekkel a hónuk alatt, ami ennek a tatyónak a tartalmát illeti. Bár csináltunk már hasonló fasza és rizikós dolgokat. Például egyik éjszaka szétbuheráltunk egy telefonfülkét és kiszedegettük az aprót belőle, meg az egyik pláza mélygarázsos parkolójában feltörtünk egy nagyon burzsujos kocsit és abból is elloptunk minden értéket, amit találtunk és heccből az otthagyott pénztárcát névtelenül, okiratokkal együtt visszaküldtük a tulajnak. Meg estébé ehhez hasonló kis vandálságokat műveltünk.

– Szarni rá! – Vigyorogtam még mindig, mint a tejbetök, beülve mellé és közben mind a ketten lekaptuk a kapucnijainkat.

– Remélem Joseph nem hagyja otthon a papírokat – könyökölt fel a kis ablakpárkányra és kissé morcin nézett a kívülről jó szaros ablakon át az elsuhanó házakra.

– Ha esetleg mégis, akkor hazaküldjük érte – vettem elő a fekete iPhone 7-esemet és elkezdtem rajta random kockulni. Az a jó a menőségben és a kúlságban, hogy egy csomó idióta az ismerősöm Face-en, akik mindenféle hülyeségeket osztanak meg... magukról. A csajok a kedvenceim, mikor kirakják magukat és mindenféle "én jobb vagyok, mint te" idézeteket írnak a képeikhez.

Miközben lapozgattam az üzenőfalat, hallottam, hogy a haverom hirtelen felkuncog magában.

– Mi az? – Fordultam felé egy értetlen mosollyal és egyből a kezeire néztem, mert azt hittem, hogy ő is kockul és látott valami vicceset, de a telefonja sehol nem volt.

– Remélem Carlie is ott lesz a bárban – nézett rám rosszindulatúan.

– Jhaa, Joseph pasija? – Fordultam vissza a telefonomhoz, továbbra is jól szórakozott vigyorral a fejemen. Általában Joseph pasijának hívom Carlie-t, mert olyan, mintha ő lenne a fasz kapcsolatban. Nagyon vicci tud lenni.

– Aha. Imádom azt a csajt, geci vicces, ahogyan elnyomja ezt a balfaszt – rötyögött.

– Hát igen, sajna-bajna abban a kapcsiban nem Joe hordja a nadrágot, hiába tűnik úgy – léptem át Facebookról Instagrammra, hogy ott is megnézzem, mi a helyzó. Hát rosszabb, mint Face-en... több a kurvás meg a bevállalósabb kép.

– Vajon a többiek már ott vannak? – Kaparta elő a zsebéből a telóját, hogy időt nézzen rajta. Akaratlanul is beugrott Lou-ról az a meztelen kép, ahogyan ott fekszik az oldalán, a spanom ágyában és a mellét takargatja, közben egy szexi mosollyal az egyik ujjára ráharap. Hát, jó hülye egy liba, hogy ebbe belement, szerintem nem gondolta volna, hogy ebből lock screen lesz. Jó, mondjuk én is lehet, hogy iciripicirit szemét vagyok, de Lily maga kért meg, hogy fotózzam le a felső testét a tetkó és a bimbi pc-k miatt. Aztán tessék. Olyan izgatóan művészi kép lett, hogy akármikor meglátom, érzem, hogy vér fut az ágyékomba. Imádom azokat a ciciket... egyszerűen imádom! És erről jut eszembe, hogy ameddig haragszomrádot játszik, addig csak a nyálamat tudom csorgatni, mert nem fogja magát odaadni. Ezt utálom a kapcsolatban. A kurva vitákat. Ezért nem kellett nekem soha, mert csak a baj van velük... de sajnos (vagy nem sajnos) Lily más. Ő nagyon más.

– Hát biztos – vontam meg a vállam, továbbra is a közösségi szarjaimat böngészve. – Úgyis miattad késünk, szóval majd rád fogom.

– Miattam?! – Fordult felém, amit a szemem sarkából észleltem. – Már elnézést tesó, de kurvára nem miattam, hanem amiatt a kis förmedvény miatt! – Utalt itt a húgára, amiről eszembe jutott a nemrégiben lejátszódó jelenet a Vogel villában és egyből eltéve a telefonomat, hangosan felnevettem.

– Kajak, te mekkora egy szemétláda vagy! – Emlékeztettem, most már felé fordulva.

– Hát a faszom se kíváncsi a béna rajzaira meg a semmit mondó, kitalált, hülye, szar, fos, lopott háttértörténeteire – tárta szét a karjait, amolyan "pont leszarom" félén.

– Istenem, még lopott! – Vihorásztam.

– Hát, de tényleg! Valami fostos Barbie vagy Én Kicsi Pónimos meséből szedte, szerintem...

– Ez a sötétség téma hajaz a Cápasrác és Lávalány Kalandjaira – ötleteltem.

– Szarok bele – zárta le ennyivel a dolgot.

– Végem – hajtottam hátra a fejem az ülés háttámlájának, miközben végig vigyorogtam azon az előttem lévő a képen, hogy Lucia boldogan ugrált Dom' körül, a kis telifrufrus, sötétbarna hajkoronája ideoda lifegett és egy rajzot mutatott, amit Domeniconak készített. Egy rózsaszín és egy kék szárnyas, egyszarvú pónit ábrázolt, a háttérben egy nagy sötétlila pacával meg valami villámszerű vonalakkal, olyan tipikus béna gyerek rajz stílusban (firka szerű színezés, ijesztő arcok a lovaknak, amik ráadásul kövérek is voltak). Aztán elkezdte csacsogva, orrhangon ecsetelni, hogy a rajzon a két patás valami gyémántholdkövet keres, amivel megtudják állítani a romboló és mérgező sötétséget, ezzel is megmentve az óhazát. Jha meg, hogy a kék pónit Pihének, a rózsaszínt meg Vattacukornak hívják. Erre ennek a baromnak már annyira elege lett, hogy elvette a rajzot, kért piros ceruzát a húgától és átfirkálta az egészet véresre meg darkosra (a póniknak kb. minden nyílásából vér folyt, sőt az egyiknek még faszt is rajzolt) és így adta vissza a húgának, mondván "a pusztító sötétség megelőzte őket", mire a kislány sírva lerohant az anyjához. Mi meg inkább leléptünk.

       Körülbelül a fél órás busz út után végre megérkeztünk a zsúfolt, zajos, embertömegekkel teli belvárosba, ahol lepattanva a jó kis tömeglimónkról, kissé szánakozón vettük észre, hogy így fél négy felé már kezd egy kicsit sötétedni.

A buszmegállótól még vagy hat utca sarkot lesétáltunk a főút mentén, míg végül a Védgát nevű utcán bekanyarodva rögtön a második házszám alatt lévő bárhoz nem érkeztünk. A Legendák Bárja felirat piros neoncsövekből foszforeszkált a bejáratiajtó felett levő nagy fatáblán és a fekete keretes, kétszráynú üvegajtón belépve máris megcsapott minket a füstszag, piaszag, fűszag, lőporszag, emberek izzadtságszaga, az a hülye rock zene a háttérben, a Darts-, illetve más játékgépek csilingelése, a biliárd golyók csattanása, a csocsóasztal szétszedésének hangjai és a különböző csoportok, bandák társalgásai, örjöngései. No meg a (feleslegesen) old school zenecsatornát játszó kisebb plazma TV a fekete mosdó ajtók feletti sarokban, piros neon csövek a dió színű falak felső szegélyein és a narancssárga neon cső a fekete bárpult alatt. A falak legalább félig felvoltak fekete fával lambériázva és vörös színű padló szőnyeg borította az egész bár padlózatát. Belépvén az ajtón, bal kézre esően szintén vöröses árnyalatú fotelok voltak, négyzetalakú, fehérlapos dohányzóasztalokkal, plusz mindegyik ilyen asztalos-fotelos részt egy-egy fekete, lambériázott fal választott el. Ideülnek mindig a törzsvendégek, illetve a nagymenők. A bár másik sarkában (ahol a játékgépek meg a mosdóajtók vannak) pedig sima fekete székek, kerek, fehér lapos dohányzó asztalokkal.

Elég nagy és szinte mindig zsúfolt ez a hely, ami nem csoda, mert az összes alvilági dolgokat kedvelő macsók és pitiáner kis bűnözők, vandálbandák, huligánok megbújnak itt. Nem mondanám, hogy itt mindenki járt már dutyiba, de azért talán egy páran (tényleg csak egy-két ember) ült egy keveset.

A mi helyünk természetesen a (becsületesen kiharcolt) Legendák részlege, vagyis a fotelos. Ugyanis két éve, amikor először idetévedtünk, ki kellett vívnunk magunknak a jogot, hogy egyáltalán be tehessük ide a lábunkat. Nem véletlenül Legendák Bárja a neve, mert itt tényleg csak a rossz oldal nagy emberei fordulnak meg. Nem kedvelik az idegeneket, így, amikor felfedeztük a helyet és bejöttünk, a pultig sem jutottunk el és máris belénk kötöttek. Nem csoda, hiszen az itt jelenlevők többsége bőven húsz fölött van, sőt néhány negyvenes fickó is lehet itt, mi pedig csak nemrég töltöttük a tizennyolcat. Egy jó kis véres bunyó után végül elismerték, hogy nem csak kemények, de jóarcok is vagyunk, úgyhogy megengedték, hogy akármikor idejöjjünk. Azóta mindenkit ismerünk szinte és ez alatt a két és fél év alatt még azt is elértük, hogy ebben a bárban mi legyünk az egyik legfosatósabb banda. Igaz, ehhez leginkább csak Dom' lelketlen, kegyetlen hidegvérűsége meg az én ijesztő idegbeteg agresszióm segített hozzá. Viszont a népség az új arcokkal ugyanazt megcsinálja, amit velünk is anno, ezért nem is nagyon jönnek ide más emberek (néha még a bunyók után meg is kérdezik tőlünk, hogy maradhatnak-e az újoncok).

Ráadásul ez tényleg egy olyan hely, hogy a bárt vezető csapos és tulajdonos, Sid Wyatt Flügel egy olyan speciális, ismétlődő vadászpuskát (!) tart a bárpultja alatt, ami a töltények királynőjével működik, az az 375 Holland & Holland Magnummal. Ez azért durva, mert ilyenekkel nagyvadakra szoktak lőni, még egy oroszlánt, sőt talán egy orrszarvút is képes leteríteni. Hogy miért van szükség erre? Nos azért, mert az itt lévő brancsok mindegyike a városban lévő kerületek egy-egy nagyobb és tekintélyesebb hírű bandák részesei. Mivel gyakoriak a bandaháborúk (amit akármi kiválthat, még egy ártatlan csaj, vagy egy kiscica is), ezért sok mindenkinek van fegyvere. Nem egyszer riasztották ide a zsernyákokat lövöldözések miatt, de Sid szerencsére engedélyezett fegyvert tart magánál, amit még soha nem sütött el, így ezért maradhat még életben a bárja, ő pedig szabadlábon. Nekünk pedig pont kapóra jöttek Dome faterjának a pénzén vásárolt cuccosok, ugyanis nem ártott már végre nekünk is beszereznünk párat, hogy rendesen megtudjuk védeni magunkat. Az volt a mázlink az első felbukkanásunkkor a bárban, hogy Domenicoval már nagyon régóta önvédelmi edzésekre járunk. Még abban az évben, mikor kivívtuk a tiszteletet, együtt jártunk hét éves korunk óta küzdősportra, aztán ő mostanra már csak thai boxra jár, én pedig edzőterembe súlyt emelni, hogy izmos és fitt maradjak.

– Otthon, édes otthon – szívtam magamba úgy az egész bárt, miközben előre haladva a tömegben köszöngettem pár embernek, akik üdvözöltek. Néhány nagy formának még pacsit is adtam, akárcsak a spanom is. Kurva jó nagy embernek lenni egy olyan helyen, ami nem a csöves iskola. Ott könnyű becsicskítani a népet, de kivívni egy tekintélyt ennyi idősebb rosszfiúval szemben, na az azért már valami! Imádok király lenni. Persze akad még rajtunk kívül egy-két olyan nagykutya, akiknek egy picit én is behúzom fülem-farkam, de csak azért, mert ők tényleg "ősi sziget-lakók" (így nevezzük azokat, akik már nagyon-nagyon régóta ide tartoznak).

– Csoda, hogy idetaláltatok – nézett hátra vetett fejjel ránk Lenny, szájában egy nyalókával, amikor odaértünk a helyünkhöz végre. Az ötből a harmadik részleg a miénk, ide senki nem mer ülni, még akkor sem, ha nem vagyunk itt.

– Kussolj, Lenny! – Kerültem meg a fotelját, miközben leszenvedtem magamról a kabátomat. A piás és koktélos poharakkal megpakolt asztalunk körül négy fotel van. A falnál belül egy kissé szűkös háromszemélyes, a többi pedig kényelmes egyszemélyes. A második és harmadik részleget elválasztó lambérián lévő akasztók egyikére felhelyeztem a kabimat, majd odaengedtem Dom'-ot is és beverekedve magamat, levágtam Joseph mellé a háromszemélyes fotelba. Ő éppen az asztalra kidíszített gépét bűvölte, a jobbján pedig Jonathan foglalt helyet és keresztbevetett lábakkal, finnyásan tartva a telefonját, azon pötyögött.

– A lányok merre? – Kérdezte Dom', levéve magáról a bőrkabátját.

– A biliárdasztalnál szórakoznak – válaszolt Joe, hunyorogva a szemüvege mögül és fel sem nézve a képernyőből.

– Egyedül?! – Néztem rájuk kezdetleges idegbetegséggel, ugyanis hiába nem nyomulnak itt az emberek a lányokra (mivel tudják, hogy a mi nőink és a bandák között ősi szabály, hogy más bandákból nem hajtunk nőkre), engem akkor is felbasz a tudat, ha csak sóvárogva bámulnak az én Lilymre! Ezért vertem el ma azt a gyökeret is a suliban, mert az még hangot is adott a sóvárgásának!

– Nyugi, ott van velük Yale is – mondta Lenny lazán, kivéve a szájából a nyalókát, amit az ujjai között körbeforgatott, szemügyre véve azt, majd újra bekapta. Egyébként valami elbaszott lila póló volt rajta, amin egy sárga képregényes robbanás volt, beleírva feketével, hogy "BOOM!"… legalább megy a lila hajtincséhez...

– Jó, akkor addig hozzunk valami piát! – Fordult felém a haverom, aki épp gondosan felakasztotta úgy a táskáját, hogy nem csak az ő bundás bőrdzsekijét, de még Lou Zara kabátját, Queen terepmintás Bershka kabátját és az én kabátomat is ráakasztotta.

– Ok-ok – kászálódtam fel a Kocka meg a Díszbuzi mellől, aki Joehoz hasonlóan nagyon bele volt merülve a vadonatúj, arany iPhone X-es telefonjába. Ő a bandánk legújabb és legidősebb tagja. Igazából semmi haszna nincsen azon kívül, hogy pénzes, ugyanis a faterja a városunk legnevesebb cégének a befektetője és sok külföldi vállalata is van.

Domenicoval odavonszoltuk magunkat a pulthoz, kikerülve a nagy tétekben játsszó, illetve piákkal a kezükben sétáló és beszélgető alakokat. A bárpultnál felültünk két egymás melletti szabad székre és vártuk, hogy Sid kiszolgáljon minket. Egyébként a pult feletti spotlámpás rész szépen kivilágítja az egész csapos helyiséget, valamint az az mögötti baszott nagy állványt, aminek a polcain a piák sokasága sorakozott zsúfoltan.

– Mit adhatok, fiúk? – Lépett hozzánk végre a terebélyes testalkatú, befont őszszakállú, agyon tetovált karú, piercinges fejű, rohadtsok ékszert meg egy piros fejkendőt hordó, őszhajú, rockerbandás pólót meg acélbetétes csizmát viselő Sid.

– Nekem jöhet egy sör – legyintettem lazán.

– Nekem is – biccentett a haverom, aztán körbenézett. A csajokat kereste a szemével, akárcsak én. Innen egyébként pont ráláttunk a biliárdozókra, mert éppen nem takarta ki őket a tömeg. Nem tudom, kik ellen játszottak, de nagyon beleélték magukat. Lou éppen a dákóját tartotta a kezében és félig csípőre tett kézzel figyelte, ahogyan Queen felköti egy laza lófarokba enyhén hullámos, rózsaszínre festett haját, aztán kiveszi a combjai közül az ütőt és előre dőlve koncentrálva ütni próbál. Lily pedig éppen Yale-lel együtt figyelte szintén Lenny nőjét és mosolyogva beszélgettek, majd Carlie, akinek a félgöndör barna haja szintén felvolt kötve, csak épp neki kontyba, odapattogott Lou mellé és nagyba magyarázott valamit. Mellesleg Carlie megint kissé fiúsan volt felöltözve, ha jól láttam, valami világoskék baseball pulcsiban feszített, aminek az ujjai feketék voltak.

–  Istenem, ezek a büdös tajparasztok! – Csapta le hirtelen Sid felesége a kihordó tálcát a pultra pont mellénk, így spanommal együtt összerezzenve fordultunk felé. Bettyke megen ideges volt, mint mindig. Gyűlöli ezt a melót, elege van a sok "féregből", ahogy ő nevezi a népséget. – Megint köpködnek és nekem kell összetakarítanom! – Fröcsögött a férjének, aki a sörünket csapolta éppen. Mellesleg a nő úgy a negyvenes évei közepénél járhat, erős (ratyi, béna, kezdő) sminkkel volt kikenve a feje, fekete haja pedig egy csapzott kontyban lifegett a feje tetején. Egy sárga, konyhásnéni szerű, rövid ujjas ruha volt rajta, aminek a derekára még egy fehér köténykét is kötött. Emellett olyan tipikus fekete, kurvás (hálós) harisnyát hordott, fekete magas sarkúval.

– Apa! – Robogott oda közénk a világos barna, tüskékben felzselézett hajú (a tincseinek a vége mind kék volt), nyegle, punk szerkós és szintén köténykét viselő Toddler, aki ennek a kettőnek az egyszem fia. Az egyik kezében egy kettétört dákó volt, a másikban meg egy tálca, rajta üres, szívószálas poharakkal. – Carlie a csodálatos megint eltört egy ütőt – tette le az említett darabot a pultra. – Helló fiúk! – Köszönt oda nekünk futólag, mire mi bólintottunk, aztán Todd el is vonult a pult mögötti kis konyha szerű részlegbe.

– Na, és még rongálnak is! – Tette Betty a kezeit csípőre, tökre kiakadva és hitetlenül.

– Csodálatos kisasszony most már kifogja fizetni a holmikat, amiket tönkre tesz! – Nézett ránk Sid sóhajtva egyet, majd elénk rakta a söreinket. (Carlie a bárban "csodálatosnak" hívatja magát, fasz se tudja miért.)

– Írd a számlánkhoz, pajtás! – Legyintett lazán Dom', mire én a homlokomig felszaladt szemöldökökkel meredtem rá. – Majd Joe kifizeti – tette még hozzá nekem mellékesen, aztán összekoccintva a poharainkat, belekortyoltunk a sörünkbe. Közben óriási éljenzés volt a biliárdozóknál, szóval kortyolás közben feléjük fordultunk, hogy lássuk mi van. Queen maga előtt tapsikolva boldogan ugrálgatott, Lou meg Lily először éljenezve a magasba tartották az ütőiket, aztán egymás nyakába ugorva ölelkeztek, Yale pedig összepacsizott Carlieval, miközben tisztán ki lehetett hallani, hogy azt mondja "ez az". Carlie pedig a pacsi után rácsapott a biliárdasztalra és a nekünk háttal állóknak azt ordította túlfűtött hangulatban, hogy "ezt nektek vesztesek".

– Betty, Szívecském, ezt vidd ki kérlek Benito asztalához! – Tolt egy újabb koktélokkal megpakolt tálcát Sid a felesége orra elé, aki az eltört ütőt baszta volna ki épp a pult alatti kukába. Hát Sid Szívecskéje nem éppen a világ legszerelmesebb és barátságosabb arckifejezéssel vette el a tálcát. Sőt. Tömeggyilkost megszégyenítő pofával indult meg az asztal-székes részleg felé.

– TE CSALTÁL! – Ordított fel hirtelen egy mély, férfihang.

Dom'-mal rögtön a hang irányába fordultunk, köbö kitörve a nyakunkat.

– SZKANDERBAN, HOGY LEHET CSALNI?! – Állt fel a másik viaskodó az egyik asztalnál, egyenesen az előbb felszólaló fazon képébe hajolva. Természetesen a zajoskodó tömeg kissé elhalkult, megérezve a balhé szagot.

– ÜSSED! – Kiáltotta oda a tőlem jobbra ülő haverom melletti tag, innen a pulttól, miközben a magasba emelte a sörét.

– NEM TUDOM, DE TE MEGTETTED! – Vádaskodott továbbra is az előző csávó, aki minden bizonnyal nem tudta elviselni, hogy veszített. Majd egymásnak estek, ahogyan az lenni szokott és az egyik nekilökte a másikat a csocsóasztalnak, mire az ott játszók először felháborodtak, majd a bunyó láttán két pártra oszolva szurkolni kezdtek, egészen addig, míg pár jó haver szét nem szedte a srácokat.

– Imádom ezt a helyet – vigyorgott jókat mulatva ezen Dome, ahogyan visszakanyarodtunk a pulthoz.

– Vogel! – Lépett mellénk Jordan, a jobb oldalt feltolt, barna hajú, fekete göncöket hordó, enyhén emós beütésű srác. – Akkor tudok venni? – Kérdezte eléggé kattos állapotban. Ő az egyik törzsvevője a spanomnak. Kicsit kokó függő csóri.

– Aham. Majd gyere oda később az asztalunkhoz – invitálta közömbösen a haverom.

– Oké, király – örült meg a fejének ez a szerencsétlen, még a hüvelyk ujjait is felmutatta, majd elrohant. Egy kockás öv lógott keresztbe a seggén... na mindegy.

Összenéztem a haverommal vigyorogva, hogy mennyire bejön ez az árulós biznisz, mire ő is egy elég elégedett pofával beleivott a sörébe, akárcsak én.

– Hát tudjátok fiúk, nekem rossz előérzetem van a hellyel kapcsolatban – morogta oda bizalmasan Sid, miután a tekintetét visszasandította a bejáratról ránk. Éppen poharakat törölgetett.

– Miért? Befogják zárni a helyet a sok balhé miatt, vagy mi? – Kérdeztem kissé összevont szemöldökökkel. Az nagyon szar lenne, mert ez a törzshelyünk és ennél jobb helyet el sem tudok képzelni a világon... mert nincs is!

– Ugyan – vigyorodott el gúnyosan az öreg, sötét szemeivel pedig sokat sejtetően nézett ránk, a kusza szemöldöke alól. – De, ha továbbra is ilyen alakok járnak ide le, akkor azt hiszem, történni fog valami.

– Ugyan pajtás, ezek itteni fickók és a balhék pedig minden naposak – értetlenkedett Dom'.

– Nem a vendégekről beszélek – rázta meg a fejét Sid, abbahagyva a feladatát és két kézzel feltenyerelt a pultjára, velünk szembe fordulva.

– Hanem? – Kérdeztem, megvonva a fél szemöldököm.

Válaszul csak a fejével az ajtó felé biccentett, majd visszafordult a poharaihoz, mi pedig a széken elfordulva, a nyakunkat nyújtogatva néztünk a mutatott irányba. Hát a szám is majdnem tátva maradt a két fickó látványától, akik eléggé ellenszenvesen forgatták a fejüket a helyiségben. De nem csak mi ketten néztünk rájuk furán.

– Azok...? – Hitetlenkedtem.

– Igen, azok! – Fordult felém Dom' és az arcára kiült a "mindent leszarok" nézése, amire én összehúztam az eddig csodálkozó szemeimet. Hogy tudja ezt is leszarni?!

– De mit keresnek itt? – Kérdeztem, ugyanis engem személy szerint dühített a tudat, hogy az alvilág tán legbefolyásosabb, leghírhedtebb, legaljasabb és legkeresettebb alakulata itt megfordul. Csak, mert nem szoktak idejönni, hiába ez a rosszak kedvenc helye... ők ide nem süllyednek le. Valami történt, hogy mégis. Lehet, hogy keresnek valakit? Vagy lehet, hogy csak szimplán kinézték maguknak csóri Sid bárját a saját bőrükre? Fasz se tudja.

– Tudja a görcsös faszom – ugrott le a székéről és a kezébe fogta a piáját. – Húzzunk az asztalunkhoz, a csajok már tuti odamentek! – Csapkodta meg a combom, így követve a példáját én is lekászálódtam a bárszékről és a sörömmel együtt odavonszoltam magam a helyünkhöz. Már mindenki ott volt.

– Szevasz – pacsizott és vállazott egyet Dom' Yale-lel, majd egyből odament Louhoz is köszönni, addig én szintén lepacsiztam Yale drágával, aztán odaléptem a csajomhoz, aki elvett az asztalra kicsapott kis popcornos tálból pár szem sajtos popit és azt ette. Az arca ki volt pirulva a játék miatt, a pulcsija ujjait feltűrte és nem mellesleg azon szórakozott, hogy Carlie éppen Joeval ordít nagy hangon, amiért a srác fel sem kel a gépe elől.

– Szia – köszöntem oda neki, mire ő a szeme sarkából (!) rám nézett, aztán visszafordította tekintetét az előbbi témához és látszólag lankadatlan jókedvvel csámcsogott tovább, közben meg a háttérben bömbölő Skillet zene ritmusára rázta a lábát.

– Helló – köszönt vissza semlegesen, ami tökre felbaszott.

– Ittál valamit? – Kérdeztem elsőként, ugyanis ha netalántán becsiccsentve menne haza, a nagyapja kilógatna engem a kertjébe dísznek.

– Csak olyan ricoccone-t – biccentett a fejével az asztalon lévő félig megivott, rózsaszínes koktélra, amiben minimális vodka van, a többi pedig tejszín, ananászlé meg mindenféle édes szirup, plusz tele van tört jéggel, ami fel is vizezi.

– Helyes – könnyebbültem meg, aztán tök feszülten és kínos csendben ácsorogtam mellette és ez baszottul zavart. Hülye veszekedés és hülye gecis kurva sértődés!

– Tudjátok kik vannak itt? – Matatott Dom' a kabátoknál.

– Nem – vágták rá a srácok szinte egyszerre.

– A Sárkányok – közölte be velük végül, miután leszenvedte a táskáját az akasztóról.

– Mi?! – Lepődött meg Yale elsőnek, de aztán feltűnt, hogy vele együtt Jonathan is ijedten felszólalt és világosbarna tekintetét ijedten kapkodta közöttünk.

– Mé' vannak itt? – Kérdezte Lenny, szájában a nyalókájával, ölében pedig a pink hajú kurvájával, akin egy fehér hosszúujjú volt, aminek van olyan nyakfojtogatós szarja is, meg egy sötét farmer és térdig érő fekete gumicsizma.

– Passz, hülye gyerek – vontam meg a vállam.

– Majd elmondják, ha akarják – szenvedte be magát Dom' a Joék és Lennyék közötti egy személyes fotelbe, ugyanis Carlie beült a pasija mellé, Lou pedig a mellettem álló Lily balján lévő fotelba, ami Domenicoéval szembe volt és egyben a kabátok alatt is. Mi többiek pedig álltunk, mint kiveretlen fasz az alsógatyában.

Közben Dome elkezdett a táskájában matatni, hogy előszedje a holmikat, közben Joet faggatta, hogy elhozta-e a hamisított engedélyeket, mire az egyből megkérte az éppen mojitot szürcsölgető nőjét, hogy adja oda a tatyóját, ami le volt kúrva a földre. Carlie persze unottan vette fel és egyszerűen hozzá vágta a csávójához. Természetesen enyhén elkerekedett szemekkel meredtem a haveromra, akiről kurvára reméltem, hogy nem a csajom előtt akarja megmutogatni a beszerzett csiniket, mert sem ő, sem Lou nem tudnak a hülye kis dolgainkról. Ha már Lily, ő nemes egyszerűséggel leült Lou ölébe, leporolva a kezeiről a morzsákat, aztán ő is a kezébe vette a koktélját, Lou pedig éppen whisky-kólát iszogatott. Hát ez remek, levegőnek néz a nőm... mert bevédtem a becsületét! Jó, ez így túlzás, hogy én akkor és ott a becsületére gondoltam, de na! Automatikusan lenéztem az öklömre, ami sebes volt.

– Johnny, te meg mi a faszt csinálsz?! – Horkantott fel Dom', ugyanis az említett lebújt az asztal alá.

– Ennek mi baja? – Kérdeztem karba téve a kezeimet, előre szórakozva. Yale megrázta a fejét és megvonta a vállát, jelezve, hogy nem tudja.

Aztán Dome abbahagyta a táskájában a turkálást és valami bárgyú ártatlan fejjel meredt a hátam mögé és szinte rögtön érzékelve a köztem és Yale közé furakodni próbáló két alakot, kissé félre álltam az útból és az érkezőkre néztem. A meglepettség kiült az egész pofámra. De nem csak az enyémre.

– Mi kéne? – Szólalt fel elsőnek Lenny, eléggé flegma stílusban és a fotel háttámlájára hajtott fejjel nézett a Sárkányokra, akiknek a hírhedt sárkány lógójuk ott feszített a bőrkabátjuk mellkasán.

– Úgy hallottam nagy kutyák vagytok – szólalt meg a nálam is magasabb, hátra túrt, középhosszú, fehérre szívatott hajú fickó.

– Olyasmi – vágta rá Dom'.

– És gondolom akkor rendelkeztek némi ismerettségi körrel – nézett körbe rajtuk a pofa. Pontosabban jól megnézte magának mindannyiunkat.

– Olyasmi – feleltem én, elég leleményesen. (Ez irónia volt.)

– Ismeritek ezt a fickót? – Mutatott fel a másik fazon ey kisebb fotót, akinek kreol bőre volt és a sötétbarna haja a tarkójánál volt összecopfozva. A képre meredtem összevont szemöldökökkel, de kissé ledöbbenten, minimálisan eltátottam a szám. Hát nem a mi Johnnynk volt rajta?! Hát de! Mi a fasz?!

Hozzám képest a többiek is hasonlóan reagáltak és észrevétlenül az asztalra sandítottam, ami alatt ez a szerencsétlen bujkált.

Épp nyitottam volna a számat, de a spanom beelőzött.

– Nem. Ki ez?

A két csávó összenézett, majd a sötéthajú visszasüllyesztette a képet a kabátja belsőzsebébe.

– Ha nem ismeritek, akkor nem lényeg – felelte tárgyilagosan és kimérten.

– Elnézést a zavarásért – biccentett a fehér hajú, majd épp indulni készültek volna, amikor Lenny beszólt egyet, fennhéjázón.

– Ugyan – gúnyolódott a szájából kilógó nyalókapálcikával, mire természetesen a tagok eléggé vérszomjasan ránéztek, akárcsak Dome is, meg én is. Még a végén magunkra haragítják ezeket. De szerencsénkre elhúzták a belüket, még utoljára körbe nézve rajtunk.

Leengedtem a karba font kezeimet, gondterhelten felsóhajtva, aztán meg akadt a szemem az előttem ülő Lenen.

– Tudjad már mikor kell kussba maradni! – Jutalmaztam egy taslival ezt a szőke buzit, aki enyhén előre csuklott fejjel a tarkójához kapott. A nője rögtön megfordulva az ölében, kicsit aggódóan szemügyre vette a palija szenvedését.

– Szerintem jól tette, hogy odabökte. Ne higgyék, hogy összefossuk a bokáinkat, mert ők azok, akik – védelmezte Yale ezt a hülye gyereket.

– Ez meg mi volt? – Kérdeztem Domenicora nézve idegesen.

– Nem tudom, majd Stewart felvilágosít! – Nézett be az asztal alá, szintén kirobbanó feszültséggel. – Hé, te faszfej! – Rúgott egyet a lábával, mire Carlie felcsattanva rárivallt:

– Az a lábam volt!

– Várj egy kicsit, Dome! – Szólt oda Yale, miközben hátrafordulva a tömeget nézte. Az ismerős viaskodó hangoskodásra és a tipik "bunyó van" féle feszült tömeg elhalkulására én is azonnal kapcsoltam és a szemeimmel a balhét kerestem. Hát valamelyik idióta, aki nem ismeri ezt a két embert, az beléjük kötött szokásosan. Biztos azt hitte, hogy újak és zöldfülüek. Természetesen a verekedés nem maradt el, ugyanis a sötét, copfos megragadta a kötekedő srácot és egy jól irányzott jobbhorgossal a biliárd asztal közepére küldte. Szegény csóka akkorát kapott, hogy még innen is láttam, ahogyan szédelegve keresztbeálltak a szemei, majd egy az egyben lefolyt a földre. A copfos megigazította a kabátját, majd a fehér hajú a hátát finoman megveregetve az ajtó felé kezdte terelgetni.

– Végre elhúztak – fordultam vissza a kis asztalunkhoz, egyik lábamról a másikra helyezve a súlyomat, miközben újra karba fontam a kacsóim.

– Kik ezek az emberek? – Kérdezte Queen félénken, Lenny öléből. Először természetesen izomból lenéztem, aztán eszembe ötlött, hogy ő még nagyon friss a bandában. Úgy két hete kaparta össze Len és talán most van itt másodjára a Legiben.

– A Sárkányok – vágta rá Len, mintha nem lenne elég egyértelmű, de a nője csak kérdőn pislogott rá kék szemeivel.

– Egy veszélyes és nagy hálózatú bűnöző banda – segítette ki Yale, de a pinky pinának ez még mindig kevés volt, úgyhogy a szőke fasz kúrója megígérte neki, hogy otthon majd jobban felvilágosítja.

– Jonathan! – Csapott hirtelen az asztalra két kézzel Dome, most már talán végleg elfogyott türelemmel. Joseph jobbján két kéz nyúlt ki az asztal alól, ami megfogta az asztal szélét és előbukkant Johnny hátranyalt hajú, jól fésült és olyan ijedt feje, hogy azt hinném, becsurizott a gatyájába az elmúlt öt percben. És ez akar idősebb, meg "érettebb" lenni nálunk?

– Izé... – makogott, miközben kerülte mindenki tekintetét és szépen lassan visszaült az eredeti helyére.

– Kurva gyorsan magyarázatot követelek! – Vezényelt a spanom.

– Mi a kurva életért köröznek téged?! – Kérdeztem rá sürgetően.

– Valamit nem mondtam el nektek, mielőtt beálltam hozzátok – tekintgetett félre és közben az ujjait morzsolgatta az ölében.

– Akkor talán itt lenne az ideje! – Vetettem fel a csodás ötletet, az egyik kezemmel imitálva azt, hogy kezdhet kitálalni.

– Nos... szóval... – kereste magában a szavakat és olyan arcot vágott, mintha citomba harapott volna és ez vegyült egy szórakozott mosollyal. – Én a Sárkányok tagja voltam – közölte be velünk, mire mindannyiunk álla szó szerint leesett. – Rákapcsolódtak az apám Rt.-jére, így a nagy külföldi vállalatából pénzt tudtak sikkasztani úgy, ahogyan te is teszed az apáddal – nézett itt a spanomra, majd folytatta. – De kezdett elegem lenni, mert kockázatosan nagyobb pénzösszegekkel játszottak a végén és apám észrevette, hogy kevesebb lett a bevétel, így kezdett visszavenni a költekezésből.

– És? – Faggatta tovább Yale, amikor úgy tűnt, hogy Johnny be akarja fejezni a történetet.

– Hát és aztán elegem lett, mert így én is kevesebb mindent kaptam, sőt apám eladta a kis szigetemet, amit pár éve vett a szülinapomra, szóval megbuheráltam a rendszerüket és kiléptem tőlük. De persze erre rájöttek, főleg mielőtt leléptem, előtte hülye módon sokat panaszkodtam nekik, hogy elveszik a pénzem – könyökölt fel az asztalra, miközben gondterhelten megtámasztotta két kézzel a fejét, ezzel is összegyűrve a homlokán meg a halántékán a bőrt.

– Hát ezt nem hiszem el – néztem össze Yale-lel.

– De még nincs vége – szólt közbe.

– Mi van?! – Fordultam vissza, idegesen széttárt karokkal. – Ezt még tudtad súlyosbítani?! – Kiabáltam le a fejét, mert így is elég nagy szarba tett most minket.

– Hát, pont akkor csináltam ezt, amikor milliós, majdhogynem milliárdos összegekkel bizniszeltek. Így azt a pénzt elvesztették... és nemrég kaptam egy fenyegető üzenetet, hogyha nem adom le nekik a pénzt határidőre, akkor megölnek a picsába – sírta el magát a végére úgy, hogy összekulcsolta a karjait a padon és rájuk hajtotta a fejét, így pár világosbarna hajtincse előre lógótt. De, ahogy kimondta ezt a mondatot, Lenny félre nyelte a nyálát, így hirtelen előre hajolva (Queen fel is pattant az öléből) köhögni kezdett, Dome meg pont ivott és a szájában lévő tartalmat egyből ki is köpte.

– NE! – Sípolt Carlie felugorva mellőle és a pulcsiját nézte.

– A GÉPEM! – Ugrott fel Joseph is, felemelve a Macbookját, amit azonnal törölgetni kezdett.

– Fúúúúj – rázta meg a kezeit Lily, mert maga elé tartotta azt és ő is csulás meg sörös lett.

– MIT MONDTÁL?! – Túrtam két kézzel a hajamba, enyhén berogyasztott térdekkel idegesen felordítva, plusz még mindig a hajamat fogva (tépve) megperdültem egyet a tengelyem körül. – TE ÁLLAT! – Engedtem el a tincseimet, mikor visszatértem a többiekhez a körbeforgás után. – MIÉRT NEM MONDTAD?!

– Sajnálom, de megijedtem! – Nézett fel ránk Johnny, az arca pedig úszott a könnyekben.

– LESZAROM! – Vinnyogtam, ugyanis olyan dühös lettem pár másodperc alatt, hogy ki is melegedtem, a szemeim könnyekbe szöktek és a hangom is elvékonyodott picit, miközben a testem hőjétől enyhén lihegni kezdtem. Úgy éreztem, alig kapok levegőt.

– Ne! Most ne kezdj el te is bőgni! – Mutatott rám Domenico, erélyesen rám szólva.

– BŐG A FASZOM, TE KIS NYOMORÚSÁG KERGETŐ! – Ordibáltam le őt is, de ekkor egy könnycsepp kicsordult a jobb szememből, amit ökölbeszorított kézzel idegbetegen letöröltem. – TE MEG HALLGASS MÁR! – Kiabáltam rá Lennyre, aki még mindig a saját nyála miatt köhintgetett párat, közben meg Queen aggódva a hátát simogatta és valami innit próbált lenyomni a torkán.

– Baszd meg álljál már le! – Nézett fel rám szenvedve Len, szinte suttogó rekedt hangon, a fulldoklástól kivörösödött fejjel és könnyes, piros szemekkel.

Szinte éreztem magunkon a kíváncsi tekinteteket, ugyanis jó hangosak voltunk.

– Vegyél vissza Aiden! Nem kell, hogy ezt mások is hallják! A fél bár minket néz – lépett oda hozzám Yale, megerősítve az előbbi gondolatom, a kezével pedig figyelmeztetően megszorította a bal vállam.

Lehunytam a szemeimet és elszámoltam magamban vagy húszig gyorsan, miközben mély lélegzetet vettem és elengedtem az ökölbeszorított kezeim, hogy megnyugodjak. Picit sikerült, de még így is izzottam a dühtől. Hát mindjárt szétcsapom a fejét ennek a hülyének. Nincs nagyobb szarban az az ember, vagy banda, akire a Sárkányok rátapadnak... és ezt mindenki tudja itt!

– Most nem tudom mit csináljak, gyerekek – szipogott, elővéve a fehér zakójából egy zsebkendőt és elkezdte fújni az orrát. – Nincs elég pénzem, a határidőig pedig nem tudom összespórolni. Apámtól meg se nem kérhetek, se nem nyúlhatok, mert megöl! És én még szeretnék luxusban élni! –  Nézett körbe rajtunk. Pech, ha huszonkét évesen nem tudod mit tegyél, amikor szarba rakod saját magad. Öregem, te szerencsétlen faszkalap...

– Majd én megmondom mit tegyél! – Nézett rá Dome, megtámaszkodva a két kezén kissé ráhasalva az asztallapra. – Most fogod magad, kimész azon az ajtón és többet meg ne lássalak, mert szétütöm a fejed! – Mutatott az egyik kezével a be/kijárat felé indulatosan, Johnny pedig egyre rémültebben kapkodta köztünk a tekintetét, az arca pedig újfent sírós grimaszba torzult.

– Nem küldheted el! – Szólt közbe Yale, aki a helyzethez képest nyugodt és Nirvana volt, mint mindig. Lazán, karba tett kézzel állva nekidőlt a Louék mögötti elválasztó falnak. Még a lábait is keresztbe fonta.

– És miért nem?! – Fröcsögött a haverom, visszaereszkedve normális ülő pózba.

– Mert, amikor Lenny leszólta azt a kettőt, akkor azok visszanéztek és láttam, ahogyan az egyik kiszúrta Jonathant az asztal alatt. Biztos nem egy farkat szopó macának nézte, főleg, hogy itt nem Joseph lenne az, akit az asztal alatt leszopnak – sandított az említett Kockára, aki már a helyén ülve inkább eltette a gépét és erre a megjegyzésre, csak egy "kihitte volna" szemforgatással reagált.

– Szóval már tudják, hogy idetartozik? – Kérdeztem rá az amúgy egyértelmű tényre.

– Igen és, hogy hazudtunk – erősítette meg Yale.

– Öhm, srácok... – szólalt bele Lenny, aki eddig feltűnően csendben lapított és sugdolózott a nőjével, miután kikrehácsolta magát.

– Mi van?! – Nézett rá vérben forgó szemekkel a spanom.

– Mi sem mondtunk el mindent... – motyogta a nőjére nézve.

– Hát ez geci jó – tomboltam már előre. – Te mi a faszt tudtál csinálni?! – Néztem le rá csapkodva.

– Hát... ugye én egy ideje kerültem a bárt és Queennel se jöttünk ide, csak egyszer – vakargatta meg az állát kínosan. – Ez azért van, mert ő eddig egy másik bandának a vezérével járt – hadarta el kissé a végét.

– MI VAN?! – Ordítottam el magam... megint.

– Aiden – nyúlt a vállamhoz újra Yale, jelzés képpen, hogy csihadjak. DE NEM TUDOK!

– Mégis melyik bandáéval?! – Akadt ki Dome is, már kitudja hányadjára.

– Ők nem járnak ide, csak nagyon, nagyon, tényleg nagyon ritkán! – Próbálta Queen menteni a menthetőt.

– A nevét mondjátok már, gecik! – Túrtam megint két kézzel a hajamba.

– Tonie Wagner – bökte ki Len, én pedig elengedve csóri hajkoronámat, vadul kutattam a névtáramban, a fejemben.

– Valami rémlik a csávóról, talán tavaly láttam itt utoljára... – nézett rám Dom', szintén gondolkozva.

– Tudja, hogy veled van a bige? – Kérdezte Yale, ő is kimutatva minimálisan a kiakadását. A feszült arccán láttam.

– Egyenlőre nem. Elég jól titkoljuk. Viszont itt látnak minket együtt és lehet, hogy beköpnek majd neki. Akkor viszont idejön balhézni és mind tudjuk, hogy ennek mi lesz a vége... – regélte Lenny, kivételesen nem azzal a kurva édességgel a pofájában. – Bocsi – nézett ránk egy "cuki vagyok, ne öljetek meg, szeretlek titeket" féle kínos mosollyal.

– Öregem, most vagy halálig tartó verekedésbe kezdesz azzal a főnivel, vagy adsz neki pénzt... annyit, amennyit kér – állapította meg Joseph a helyzetet, ugyanis az aranyszabály szerint (ami arról szól, hogy bandavezér nőjét senki nem nyúlhatja le, még bandatag sem) a két rivális vagy halálig tartó verekedésbe kezdenek, hogy kié legyen a csaj, vagy az excsávót ki kell fizetni és persze ő mondja meg az összeget, helyet és időt. Ha pedig nem kapja meg a pénzt, akkor marad a verekedés. Lenny pedig nem túl jó verekedésben. Oké, nem mondom, hogy egy nyegle béna fos izé, de általában elég szarok a reflexei és nem tudna halálosan megsebezni senkit pisztoly vagy kés nélkül.

– Vagy is akkor arra is kaparhatunk össze jó sok dellát, mert kitudja mennyit akar majd, ha lemond a véredről – sóhajtozott gondterhelten Yale.

– TE HÜLYE KIS SZŐKE FASZLYUK! – Csaptam már én is az asztalra egy erőteljeset.

– Legszívesebben hagynám, hogy Tonie jól szétverje a pofád! Sőt tudod mit?! HAGYNI IS FOGOM! – Kiabálta el magát Dom' is a végére.

– Igen?! Akkor kifogja furikázni a picsátokat?! – Idegesedett be Lenny is. – Mellesleg én szeretem Queent, amióta megismertem és az az állat pedig folyton bántotta! Megérdemli, hogy elhagyta! Különben is, ezt úgy sem ússzátok meg, mégha elé vetnétek engem, akkor se! Ugyanis Tonie egy olyan személy, aki ezt visszaadja! Még erőszakkal is –  Tette hozzá a végére felváltva nézve mindannyiunkra, hogy akármelyikünk csajára rá mehet ez a féreg, ami kurva jó, mert a Stenford suli bandájából is ezzel jönnek már.

Egy pár másodpercig csak néztünk rá Doméval mind a ketten, szinte fújtatva.

– Áárrgh! – Csapta a könyökeit Dom' az asztalra és két kézzel idegében összeborzolta a haját, majd rendes fújtatva nézett maga elé. Én a végletekig súlyosbodó idegemben a fogaimat csikorgattam, aztán egész egyszerűen megragadtam egy üres poharat az asztalunkon és a puszta markommal széttörtem azt képzelve, hogy az Johnny és Lenny feje. A szilánkok pici késként vágták szét a tenyeremet, amikből vékony csíkokba özönleni kezdett a vérem.

– Te bolond vagy?! – Reagált elsőnek a többi lány (kivéve Carlie) sikolya után Lily és odalépve hozzám a kezeibe fogta a jobb tenyerem, amit aggódóan vizslatni kezdett. Jha, ilyenkor bezzeg észre vesz, ha megsérülök. – Ezt le kell kezelni, te idióta! – Nézett fel rám megrovóan, de ugyanakkor láttam rajta, hogy ő is betojt a Sárkányok meg Len ügye miatt.

– Jó, majd! – Húztam el a kezem fortyogva és a többieket kezdtem el figyelni, de közben éreztem, hogy Lily egy darabig még engem szuggerál, majd rendesen megáll mellettem.

– Mikor akartátok ezt beközölni velünk? – Kérdezte Yale Lennytől meg Johnnytól, de mind a kettő csak annyit felelt, hogy nem tudják, mert ezeket nem egyszerű elmondani. Viszont sorstársakként összenéztek, hogy most miattuk szív az egész banda. Hát a kurva édes anyátokat! Ez a rózsaszínhajú, faszszopó riherongy sem tudott volna megmaradni a büdös kurva picsáján. Vagy hagyta volna el azt a faszfejet, de ne kezdett volna ki ezzel a faszfejjel! A büdös kurva életbe már...

Egy kis ideig feszült csend volt az asztalunknál, senki nem mert megszólalni, főleg nem Lou és Queen, akik látszólag teljesen ki akartak ebből maradni, mert megijedtek, különösképpen látva a reakcióinkat. Pedig javarészt Queen is tehet erről! Lily végül engedett és a generált helyzet hatására odabújt hozzám, átölelte két kézzel a derekamat, így én is fél kézzel magamhoz öleltem őt (a vérző és csípő kezemet tenyérrel felfelé magam előtt tartottam) és egy hosszabb csókot nyomtam a feje búbjára. Közben a haveromat szuggeráltam, aki már hosszú-hosszú percekig meredt maga elé idegesen, szinte pislogás nélkül. A fotelja szélén ült, közel az asztalhoz, a két kezét az ölébe ejtve és még a haja is enyhén szétállt, amiért széttúrta. Nem csak én figyeltem őt, hanem kb. mindannyian, mert vártuk, hogy most mitévők legyünk.

Végül Dome visszatérni látszott közénk, ugyanis vontatottan megszólalt.

– Akkor gondolom meg kell szereznünk valahogy azt a rengeteg pénzt...

– Mi van?! – Grimaszoltam értetlenül, mire felnézett rám.

– Jól hallottad, baromarc! – Vágta rá ingerülten.

– Neked elgurult a gyógyszered?! Hát te olyan sötét vagy, mint a négernek a fasza! Nekünk ehhez semmi közünk, oldják meg ők! – Mutattam feldúltan a megszeppent Jonathanra és a szintén kínjában vergődő Lenre, azzal a kezemmel, amivel eddig Lilyt öleltem át, így kénytelen volt elengedni engem. Szerencséjére továbbra sem tágított mellőlem, hanem jó barátnőként továbbra is ott állt, kimutatva ezzel azt, hogy mi együtt vagyunk és lelkiekben igyekszik támogatni.

– Most már sajnos nagyon is sok közünk van hozzá, mert egyrészt Mr.Idiótabaromállatvagyok elintézte nekünk ezt a kis melót, másrészt pedig a szerelmes hőslovagot játszó ficsúr gyökér régóta a bandánk tagja! – Mutogatott ő is a célszemélyekre, akik már a nyakukat behúzva lapítottak közöttünk.

– Srácok! – Lépett közbe Yale, ellökve magát a lambériás elválasztótól. – Nyugi, oké? Megoldjuk! Kitalálunk valamit – próbálta atyaian csillapítani a kedélyeket.

–  És mégis mit csinálunk, nagyokos? Ennyi pénzt még Dome faterjától sem tudunk sikkasztani, különben száztíz, hogy lebukunk és akkor végünk – támasztotta meg a fejét az asztalra könyökölve Joe és bár ő is nyakig ül a fosban, eléggé lazán és nem törődömül fogta fel a szitut.

– Khm – köhintettem egy éleset és figyelmeztetőet, mire a srácok rám néztek. A szemeimmel és picit a fejemmel a lányokra biccentettem, hogy ezt talán nem előttük kéne. Persze a csajok egyből vették a lapot, amikor minden fasszal rendelkező egyén körbenézett rajtuk.

– Rajta! – Hőbörgött egyből Carlie. – Mondjátok csak ki! Nem akarjátok, hogy halljuk, mit fogtok művelni! – Csapott két kézzel az asztalra és dühösen felállt.

– Hát én tudni akarom! – Fonta karba Lily a kezeit mellettem álldogálva.

– Őszintén? Én nem akarok belefolyni – tette fel a kezét Lou, eléggé szétszórtan, ugyanis egész végig némán kapkodta a fejét. – Nekem ez túl sok, itt minden olyan véresen komolyan van véve... – csusszant ki a fotelja szélére, gondolom azzal a szándékkal, hogy felálljon, vegye a kabátját és elhúzzon.

– Maradj csak nyugodtan Cicám, ugyanis túl sokáig voltál fültanú – intette le Dome, eléggé bunkón, ami jól láthatóan nem tetszett a csajnak. – Mellesleg a macák is már bandatagok. Viseljék el és törődjenek bele azokba a dolgokba, amik e perctől fogva történni fognak – vette újra a kezei közé a zsákját. Láttam, hogy Lou ijedten Lilyre néz, aki szintén értetlenül nézett rá, majd felém fordult.

– Mit akart ezzel mondani a haverod? – Kérdezte halkan.

Válaszként én csak bíztatóan (és még talán lágyan is) rá mosolyogtam, majd magamhoz húztam és megcsókoltam. Persze nem igazán volt ínyére sem a csók, sem az, hogy nem kapott kielégítő választ, de úgy is mindent meg fog most tudni.

Lou

Oké, nekem ez egy kicsit már nagyon magas labda volt. Először is... MI?! Másodszor meg WHAT?! Én már semmit sem értek. Egy kicsit sikerült összezavarodnom. Jó, azt mindig is tudtam, hogy a Legi miért Legi és mi a története, meg rendje-módja a bárnak... de azt azért nem sejtettem, hogy a srácok is ilyen idióta módon benne vannak ebbe a városi banda témába. Az meg, hogy Dome a piszkos ügyeit is meg akarja velünk osztani, hogy ezek után mégis mit fognak tenni, az még inkább felháborított. Nem is értem, hogy Carlie, hogy a fenébe tud itt nyugton megülni ezek között és kíváncsian várni a folytatást. Jó, persze, itt mindenkinek könnyű, mert mindenkinek itt a pasija, akit szeretne támogatni és védeni... de én és Domenico... mi nem vagyunk együtt. Sőt... eddig örülhettem, ha kellek neki pár menetre. Oké, hogy most teper, de, ha olyasmit fog tenni, ami ellenkezik az elveimmel, akkor talán jobb lenne, ha nem akarnék tőle inkább többet semmit.

– Vogel! – Jelent meg az asztalunknál valami barna hajú, kockás övet viselő, nyurga emó beütésű srác. A két kezében egy köteg papírpénzt szorongatott, amit maga előtt tartott.

Domenico felkapta a fejét, aztán, mintha csak megcsillantak volna a szemei.

– Ó, Jordan! Tényleg – baszott ki az asztalra egy zacskót, aminek a tartalmában szintén turkálni kezdett, aztán ki vett belőle két alufólia csomagot. Mind a kettőt szétbontogatta, majd az egyiket odaadta a srácnak és elvette tőle a pénzt.

– Köszi – örült magának ez a Jordan és intve egyet futólag, el is ment, Dome pedig elrakta a pénzt is meg a kábítószereket. Ez például nem újdonság, tudom, hogy egy fickónak dolgozik és drogokat meg füvet árul nem is kevés lóvéért. Például tőle veszem az anyámnak is a kábítószereket... ez viszont rám nézve tiszta szégyen.

– Hé, Johnny! – Szólt oda az említettnek Lenny. – Ha tényleg Sárkányos tag voltál, akkor tudod, hogy ki a vezérük?

– Sajna nem – rázta meg Johnny a fejét. – Az titok volt, csak a legbizalmasabb tagok tudhatják a kilétét. A fehér hajú ürge az Riddle volt, a spanja pedig Doug. Ők egy kisebb csoportba tartoznak a Sárkány-lánc majdnem legalján... ők az úgynevezett "felderítők" – imitált macskakaparásokat. – Ők keresik meg az adott célszemélyeket, legyen az bárki.

– De egy bonyolult rendszerük lehet – fintorgott Lenny.

– Nem éppen, szerintem tökre rendezett lehet és kiterjedt az egész. Egy ilyen alakulatot nem semmi munkával kell vezetni – magyarázta lelkesen Joseph. – Tuti jó komoly felszerelésekkel dolgozhatnak – nézett ámulattal Joe Johnnyra és, ha nem ismerném, azt hinném, hogy csodálja őket.

– Bizony, ezt jól látod – bólintott Johnny, kissé öntelten, hogy ő ezt tudja.

– Nem lényeg – köpte oda a szavakat Dome, így a két srác diskurációja abba is maradt a Sárkányok hálózatáról. De az az érzésem, hogy egyszer majd értékesek lesznek Johnny információi.

– Szóval, mi legyen Dom'? – Kérdezte Aiden, aki épp Lily karját simogatta, miközben ölelte őt. Egyébként nem hinném, hogy a sebes keze egyhamar le lesz kezelve. Hülye idegbeteg.

– Hát megszerezzük a pénzt, kifizetünk mindenkit és mi leszünk a fasza gyerekek – közölte Dome, mostanra már kissé feldobottabban, mint eddig, bár azért látszódott a komor szájtartásán, hogy bizony még mindig öli a méreg az idegeit.

– És mégis hogyan akarsz ennyi pénzt összeszopni?! – Feszülgetett megint Aiden, jobban a kelleténél. Bár lehet, hogy tényleg én kezelem túl nyugisan, mivel az én életem nem forog ilyen szinten szarban, mint az övék és nem kell attól félnem, hogy a Sárkányok rám rúgják éjszaka az ajtót, követelve Jonathan pénzét. Vagy is mégis?

– Hát ne csak én gondolkozzak ezen emberek! – Nézett körbe idegesen és még tapsolt is kettőt. – Főleg nektek kéne agyalni, mert miattatok szopjuk a nagy, eres bránert – mondta ezt Lennynek és Jonathannak, akik látványosan gondolkodóba estek.

– Öhm... raboljunk bankot? – Kérdezte Lenny egy hülye vigyorral, ami azt sugallta, hogy csak egy spontán hülyeség jutott eszébe.

– Ez félig sem hülye ötlet – csillantak meg Dome szemei, miután végig gondolta, nekem pedig tátva maradt a szám.

– Ezt ugye nem gondoltad komolyan? – Kérdeztem úgy Isten igazából mind a kettőt, felváltva nézve az ötletadóra, meg erre a hülyére velem szembe.

– Komolyan bankot akartok rabolni? TI?! – Nézett körbe Carlie, aki már egy ideje visszasüllyedt a fotelba, miután felállt véleményt nyilvánítani. – Na azt megnézem! – Kacagott fel lenézően. – Hogy hat idióta, akiknek se tapasztalatuk, se priuszuk, se tervük, se fegyverük nincs, kirabolnak egy bekamerázott és profi, azonnali rendőrriasztó biztonságirendszerrel felszerelt bankot?! Na ne nevettes már Domenico, ennyire öntelt még te sem lehetsz! Bazi lehetetlennek hangzik – rötyögött magában a csaj, szinte már a hasát fogva.

– Nevess csak Csodálatos kisasszony – gúnyolódott rajta Dome, közben kivett három nagy sárga borítékot a tatyójából. – Nincs priusz és tapasztalat? Na és? Annál izgalmasabb! Tervünk? Majd lesz egy igazán profi! És fegyverünk? Az már van! – Vigyorodott el és az egyik borítékból kihúzott egy fekete pisztolyt, amit nagy vagizósan fel is mutatott, hogy mind jól lássuk. A többi borítékot pedig kitolta az asztal közepére, így páran bele is kukkantottak. Yale kezébe is akadt egy fegyó, ami ezüst színű volt, Lenny egy másik feketét nézegetett, Joseph és Jonathan pedig egy másik ezüst színűt. Ráadásul mindenféle tartozékok voltak még hozzájuk.

– Mi a halál...? – Suttogtam elhaló hangon, ugyanis szinte rendesen szóhoz sem jutottam.

– Honnan szerezted ezt, Vogel?! – Lepődött meg teljesen Carlie is, miután kikapta Joseph kezéből a kézifegyót.

– Titok – kuncogott Dome, aztán rám nézett. – Megnézed? – Lökte végig az asztalon a pisztolyt, ami egyenesen előttem fékezett le. Még soha életemben nem láttam testközelből ilyet és még a kezemben sem fogtam, így kissé bizonytalanul nyúltam a veszélyes tárgy felé, ami egyetlen lövéssel képes kioltani akárki életét. Ha belegondolok, hogy Dome ezt használja... nem is tudom, hogy én valaha fel akarnám-e őt vállalni, mint a szerelmem.

– Legális? – Faggatta Carlie továbbra is, aki láthatóan nagyon izgalomba jött ezektől.

– Tch. Egy fenéket. Ezért kértem Josephet, hogy hackeljen hamis papírokat. Szóval meg vannak, te fasz? – Kérdezte Domenico, rágyújtva egy cigire, akárcsak Aiden. Hát ezt látva inkább  le is tettem a pisztolyt az asztalra és én is előkotortam a hátsózsebemben meglapuló cigisdobozomat.

– Igen, az előbb már egyszer oda akartam adni – matatott a saját táskájában Joe és elővette a szóban forgó papírokat, amiket átadott Domenak, aki át is futotta a sorokat.

– Aiden, te komolyan lövöldözni akarsz? – Hallottam meg Lilyt hirtelen, így feléjük kaptam a fejem.

– Te is tudod, hogy kell – magyarázta a pasija, kissé égnek meredt szemekkel.

– Miért kéne?! Nem kell! – Értetlenkedett Lily.

– De kell, mert itt is sok a lövöldözés és, ha netalántán megjelenne Tonie meg a bandája VALAKI MIATT! – Kiabált itt le Lennyre. – Akkor jó, ha nem ők lövik szitává a seggünket, hanem mi az övéiket!

– Édes Istenem, én ezt nem bírom! – Temette két kezébe az arcát Lily és idegesen megfeszítve az arcán a bőrét rám meredt, szinte akkora fejjel, mint a Nap. Nagyon ideges lett, amit nem csodálok. Ez se nekem és úgy látom se Queennek nem tetszett. Ő is csak feszengve nézte, ahogyan a fiúk egymásnak adogatják a pisztolyokat és totál lázba jönnek tőle. Ez már komolyan azt jelzi, hogy durva esetek is történhetnek. Ráadásul ez a bankrablásos téma... annyira remélem, hogy nem csinálnak semmi őrültséget! Vagy oké, csinálják, szerezzék meg a pénzt, de könyörgök, ne kerüljenek börtönbe! Nem akarom ott látni Domenicot... és Lilyt sem akarom zokogni látni, amikor elviszik bilincsben a pasiját. Már rémképek ezrei átfutottak a fejemen, amikor valaki elém lökte a hamutálat.

– Mindjárt leesik a hamud – motyogta Jonathan kelletlenül.

– Ó – meredtem a cigimre, mert annyira elbambultam, hogy észre se vettem, hogy le is kéne pöckölni a hamut. – Köszi – húztam közelebb a hamust.

– Én igazán nem akartam ekkora gondot okozni – szenvedett Johnny, aki szerintem úgy döntött, hogy nekem önti ki a lelkét, mert a balján ülő Joseph éppen könyörgött Carlienak, aki sátáni kacajjal a fejének szegezte a pisztolyt (közben Dome szólt, hogy nincs is benne töltény).

– Hagyd el – legyintettem, szinte rá se nézve. Valahogy túlságosan felvagyok kavarva ahhoz, hogy most lelkiszemetesládát játszak.

– De a srácok tök jó fejek, hogy segítenek rajtam – tette hozzá egy halvány mosollyal.

– Te ezt így gondolod? Hogy érted csinálják? – Kérdeztem rá kissé bunkón, mert én másképp látom. Szerintem maguk és a tekintélyük miatt csinálják.

– Igen. Megtehetnék azt is, hogy elküldenek – vonta meg a vállát és elfordulva belekortyolt az italába. Látszólag totál meg volt hatva, én pedig értetlenül meredtem rá. Öhm, haver... világért sem akarlak elkeseríteni, de Domenico először azt akarta, hogy húzz el, Aiden meg szerintem szívesen látna most inkább holtan. Na, de mindegy, hagyom, hadd ringassa magát eme szép álomképben.

– Szóval mi legyen azzal a bankkal? – Kérdezte Yale, letéve a pisztolyt az asztalra. Oldalra sandítva láttam, hogy Lily karba tett kezekkel áll idegesen rázva a lábát és belülről rágcsálta az ajkát, miközben morcosan előre meredt. Aiden pedig fél kezét csípőre téve (a sebessel cigizett) szintén mérges fejjel nézett körbe, a többiekre próbálva odakoncentrálni. Hát, úgy látom ma nem nagyon lesz békülés. Ráadásul már fél öt múlt és Lilynek legkésőbb hatra haza kell érnie, mert még csak szerda van és holnap iskola... és nekem se ártana hét óra tájt hazacsattognom, mert meg kell etetnem az állataimat és anyu nyolckor hazaér.

– Szóval az lesz a bankkal, hogy... – kezdett el agyalni Domenico. – Összekéne verbuválni egy táskát, amiben egy kamera van elrejtve. Az egyik kis szépségünk szépen bemegy az összes bankba, észrevétlenül körbekamerázza a helyet úgy, hogy viszonylag látszódjon rajta minden. Kamerák, folyosók, ajtók, stb. – Magyarázta tárgyilagosan. – És amelyik a legpitibb, azzal szépen kezdünk valamit.

– Ezt gyorsan kifundáltad – pislogott nagyokat Lenny.

– Egy filmben láttam – vonta meg a vállát Dome.

– A Maszkban volt benne, nem? – Kérdezte Aiden, kicsit kezdve elkanyarodni a témától.

– De-de. Pacek kis terv – kacsintott rá Dome, Aiden pedig elismerően bólintott, hogy kezdésnek erős, de nem rossz.

– Állj! Azt mondtad valamelyikünk megy be a táskával – mutatott körbe rajtunk, lányokon Lily, fél kezét csípőre téve.

– Igen.

– Hát én biztos, hogy nem fogok ebben részt venni! Ne értsd félre, én őszintén megmondom, hogy imádom ezt a brancsot és szeretnék is segíteni egy kis pénzzel, amennyivel tudok, például zsebpénz vagy ilyesmi... mert az is valami, tudom, nem sok, de akkor is pénz – mondta ezt úgy, hogy rendesen megesett rajt a szívem. Képes rájuk nem ferde szemmel nézni annak ellenére, hogy mibe keveredtek, mire készülnek és, hogy pisztollyal akarnak a zsebükben mászkálni. – De egy banki rablásból azért kérlek hagyjatok ki! A rendőröket leszarom, meg a börtönt is, de a nagyszüleimet nem! Nem akarok fájdalmat okozni nekik. Úgy, hogy adok táskát, ha kell, sőt még kamerát is veszek, csak jobban ne rángassatok bele, légyszi! – Kötötte ki határozottan, ugyanakkor kérte meg őket szépen és korrekten.

– Imádlak, Csillagom! – Hatódott meg Aiden. Hogy pontosan min, azt nem tudom. Talán azon, hogy a kb. egy perccel ezelőtti vitájukat félre dobta, elfogadta gyorsan a helyzetet és felajánlotta másképp a segítségét. De a lényeg az, hogy Aiden elnyomta a cigijét és átölelte Lilyt, sőt inkább szorosan magához vonta és megszorongatta, miközben a nyakába temetett arccal ott motyogta neki, hogy nagyon szereti és köszöni, hogy mellette áll annak ellenére, hogy egy tuskó túlreagálós fasz. Láttam, hogy Lily meglepődötten mered fel a plafonra enyhén kitört nyakkal, de jól esik neki, úgyhogy visszaölelte lehunyt szemekkel és a srác vállába fúrta az arcát. Mégiscsak lett békülés. Ennek nagyon örültem.

– Jó, akkor egy csaj kilőve – intette le Dome, hagyva a szerelmeseket örülni egymásnak.

– Felejtsd el Vogel, én sem megyek! Nem fogok kihagyni egy edzést sem a te hülyeséged miatt! Engem a végeredmény érdekel majd! Maximum annyit segítek, hogy szerzek nektek símaszkot meg gumikesztyűt az apám munkavédelmi öltözékes boltjából – fonta karba Carlie a kezeit, határozottan, egyenes háttal ülve.

– Az elég patent lenne – biccentett Domenico.

– Jonathan, Lenny! Tegyétek össze a két kezeteket, hogy ilyen nagylelkű vagyok, mert, ha nem lennék, akkor hagynám, hogy szarul süljön el minden és ti megdögöljetek! – Fröcsögte oda a két srácnak, mire Lenny felröhögött és két kezét feltartva megköszönte neki, Jonathan meg inkább magára vette és szenvedőn felnyögött, hogy "ajj mááár".

Óvatosan Queenre néztem, ugyanis mi ketten maradtunk az utolsó két választás. Ő eléggé félt, de látszott rajta, hogy akar segíteni. Nekem pedig Lily az előbbi kisebb monológjával kicsit megváltoztatta a nézetemet. Nem örülök és nem rajongok ezért a pisztolyos témáért, mert félek, hogy elszalad velük a ló meg elszabadul a pokol és még nagyob baj is lehet belőle... de, ha már egyszer mind benne vagyunk és, ha a legjobb barátnőm is segédkezet nyújt, akkor én is!

– Majd én vállalom – mentem bele összevont szemöldökkel, mert, ahogy kimondtam meg is bántam. Azért nem voltam száztízig biztos a döntésemben, de már mindegy. Nem fogok visszavonulót fújni.

– Te, Lou? Ez meglepő – nézett rám Dome csodálkozva.

– Igen, én – nyomtam el komoran a cigicsikkem. – De egy feltétellel csinálom meg! – Mutattam fel a mutatóujjam.

– Éspedig? – Kérdezte faarccal.

– Ha ma este hazakísérsz – utaltam neki ezzel is arra, hogy akkor végre igent mondok neki egy normális kapcsolatra, viszont szeretném, ha előtte tisztáznánk és lefektetnénk néhány alapszabályt. Például, hogy nem szar le, nem csal meg, nem csak AKKOR fogok neki kelleni és nem viszi túlzásba azt, hogy a jobbkeze leszek Aiden mellett a brancsban. Igen, eddig bírtam húzni az agyát... és nem érdekel, hogy ma reggel még úgy volt, hogy szívózom még vele. Ha ilyenbe belemegyek, akkor ez a minimum, hogy ő mellettem álljon rendesen!

Dome egy pár másodpercig nagyokat pislogva nézett rám, amitől kezdtem zavarba jönni, de aztán felröhögött. Hát azt hittem elájulok, mert hirtelen nem tudtam, hogy ez miféle nevetés akar lenni.

– Jó, hazakísérlek Cicám – ment bele végül, amitől kicsit megkönnyebbültem és egyből Lilyre néztem, aki még mindig Aiden nyakában csimpazkodva örömtelien és izgatottan felmutatta a hüvelykujját. Ő is örült, én is örültem, mindenki örült.

– Én viszont szeretnék Louval menni – szólt bele Queen, amin meglepődtem. – Majd ketten betévedünk a bankba, mintha közös számlát akarnánk nyitni. És Lou a táskával elmehetne majd mosdóba vagy egy vízcsapot keresni, így esélye lenne körbesétálni a bankban, én pedig ott maradok az ügyintézővel, hogy véletlenül se legyen gyanús – ötletelt, amire mindannyian elismerően bólintottunk.

– Ez sem félig hülye ötlet – állapította meg Dome.

– Látod?! Tele vagyunk félig sem hülye ötletekkel – fényezte magukat Lenny. – Igaz, Szerelmem? – Fordult a nőjéhez, aki mosolyogva bólogatott és adott neki egy csókot.

– Ez a minimum, amiért ekkora adag ganéjt hoztatok ránk – szólt be nekik Aiden, szokásosan.

– Joseph – szólt Yale a kis kockánknak, aki a szemüvegét megigazítva a fején, felnézett rá a martinijéből. – Mit gondolsz, összetudnál hozni egy olyan programot, hogy a kamerából bejövő képet rögtön lássuk is a laptopod képernyőjén?

– Természetesen! Bármit megtudok csinálni, amihez számítógép kell – húzta ki magát egósan, bár mondjuk jogos, mert tényleg egy zseni a fiú. Igaz, még mindig nem értem, hogy tudta összeszedni Carliet, aki egy sportegyesületi gimibe jár, de mindegy. Ellentétek vonzzák egymást... akárcsak Lily és Aiden, akik most, hogy kibékültek, el sem engedik egymást és egyfolytában csókokat váltanak, miközben belenevetnek. Na ilyenkor olyan nagyon édesek.

Én pedig ma Domenicoval megyek haza és remélem, hogy most már tényleg sokkal komolyabban nyitottabb lesz a kettőnk kapcsolatára, mint tavaly.

– Hé srákok, elég régóta itt szájhősködtök, nem vagytok kiszáradva? – Jelent meg mellettünk hirtelen Betty, kezében egy ceruzával és egy jegyzettömbbel. Burkoltan azt akarta, hogy rendeljünk még piát.

– De, nekem jöhetne egy brandy – szólaltam fel. Igen, most konyakot fogok inni.

– Nekem pedig egy kisfröccs – tette fel a kezét Lenny.

– Ide meg valami erős rövid – intett Dome.

– Az jöhet ide is – szólt oda Aiden, azt kérve, amit a haverja.

– Ó és tömény alkohol is kéne meg kötszer – tette fel a mutató ujját Lily.

– Ki sérült meg? – Nézett Betty csúnyán körbe, mire Aiden felemelte a kezét, amire már rávolt száradva a vér.

– Eltörtünk egy poharat – mosolygott Lily ártatlanul a felszolgáló nőre, aki amint kiszúrta az üvegszilánkokat, rögtön olyan fejet vágott, mintha valami savanyú dolgot rágna a szájában.

– Akkor hozom a kislapátot is – fordult meg és hagyott ott minket, mi meg mosolyogva összenéztünk.

– Nagyon hallgatag vagy – jegyezte meg Joseph Jonathannak, aki tényleg eléggé meg volt kukulva. Épp nyitotta már válaszra a száját, de Aiden beelőzte.

– Inkább ne mondjon semmit, mára eleget beszélt szerintem.

Ó... még mindig dühös rá. Bár megértem.

Egy kicsit mindannyian csendbe maradtunk, Carlie éppen a telefonján játszott, én még egy szálra rágyújtottam, Lilyt Aiden ölelte át hátulról magához és közben susogva meg mosolyogva beszélgettek, Lenny Queen rózsaszín copfját simogatta, közben néha csókolóztak, Joseph meg Doméval beszélgetett a hamisított papírokról, miközben a pisztolyokat egymás mellé rendezgették az asztalon. Yale pedig mosdóba ment, úgyhogy utána nézve kicsit körbepillantottam a báron. A tagok jöttek-mentek, Betty és Todd a vendégeket szolgálták ki, Sid a pultnál ülőket szórakoztatta vagy épp vígasztalta, meccs volt a biliárd asztalnál, a Darts gépek mindegyike foglalt volt, páran dühösen rugdosták a játékgépeket, többen hangosan röhögtek, voltak, akik részegen táncoltak meg kiabáltak és persze mentek itt nagytétben a dolgok is. Pl. pénzben játszottak kártyán, más asztaloknál is folytak drog eladások (valaki még be is lőtte magát). Odakint pedig már bőven sötét volt, így öt óra tájékán.

– Srácok – sziszegte hirtelen Yale idegesen visszatérve körénk, amikor Lily már épp a kabátjáért jött oda hozzám (mert fölöttem voltak felakasztva az elválasztó cuccosra), ugyanis neki meg már mennie kellene, hogy időben hazaérjen.

– Mi van? – Nézett rá bambán Aiden, akinek a keze időközben le lett kezelve és most bevolt kötözve fáslival.

– Nem fogjátok elhinni kik vannak itt – nézett körbe feszülten, csapatunk tán legnyugisabb embere.

– Megint a Sárkányok? – Kapta fel a fejét Lenny.

– Jaj ne! – Sikkantott fel szinte Jonathan és készült újra lebukni az asztal alá.

– Nem – rázta meg Yale a fejét, aztán Doméra nézett. – Logan és a bandája...

Lily riadtan nézett rám, mert Logan eléggé durván rá van állva szegényre és már előre félt, hogy esetleg megint balhé lesz és Aiden megint verekedni fog. Ma már másodjára. Ráadásul én is beharapott alsó ajakkal néztem félre, mert Luke Benward, Logan jobb keze engem is fel akar szedni. Ő eegyébként egy tépett, mély vörösesbarna hajú, sötét szemöldökű, igéző világos szürke (!) szemű srác, akinek van nyelv piercingje és kick-boxra jár, ezért hasonlóan szálkás a teste, mint Domeniconak. Ha nem lenne Logan bandájában és én nem lennék szerelmes Doméba egy ideje, akkor talán lehetne is esélye nálam. Főleg, ha elhagyná azt a gusztustalanul nyomulós és gátlástalan perverz stílusát...

– Heh?! – Fordította maga felé Aiden Yalet, eléggé értelmesen, valami értetlen grimasszal a fején.

– Mondom Logan és a bandája! – Ismételte meg neki egy kicsit hangosabban.

– Hallottam elsőre is! – Kiabálta le a fejét rögtön, felkapva a vizet. Akkor minek kellett így visszakérdezni? Ahh, mindegy... ez egy Aiden logika, sokak számára érthetetlen.

– Na és ők mit akarnak? – Csapkodott Lenny a fotelja kartámláján.

– Eskü, én nem csináltam semmi rosszat! – Védtbe be magát Joseph, mielőtt bárki azt hinné, hogy esetleg ő sem mondott el valamit.

– Kit érdekelnek? – Horkantott fel Carlie. – Majd elmennek, ha akarnak – tudta le ennyivel.

– De azért jó lenne, ha nem szoknának ide – vicsorgott már szinte Dome, ugyanis talán őket még a családjánál is jobban utálja... és az nagy szó, mert a családját komolyan, tiszta sötét szívből gyűlöli. – Aiden! – Szólt oda a haverjának, miközben felállt az asztaltól és a megszólított pedig rögtön kapcsolt.

– Most komolyan balhézni akartok? – Szenvedett fel Lenny, hátra vetve a fejét, közben Queen már előre kimászott az öléből.

– Igen, mert ezek miattunk jöttek ide! Na nyomás faszarc – rúgott bele Dome a lábába. – Yale, gyere! – Szólt a mellettem álló srácnak is, aki komoran biccentett és kész volt már szerintem mindenre.

– Öcsééém – kászálódott fel Lenny a helyéről és jólesően nyújtózkodott egyet a plafon felé, majd elvette az asztalról a hariboját és a zacskót megbontva indult Dome-ék után.

– Ti maradjatok itt! – Szólt ránk Aiden, miközben a többiek már előre mentek.

– Ne menjetek már oda, hadd menjenek el! – Fogta két kézbe Lily a pasija arcát.

– Sietünk vissza, utána hazadoblak, ígérem! – Fogta meg két kézzel a barátnőm seggét és úgy vonva magához hosszasan megcsókolta, majd elengedve őt ellépett tőle és a tekintete megakadt a hármas kanapén. – Joseph! – Szólt az említettnek keményen.

– De én nem akarok – süllyedt le a helyén a srác.

– Leszarom!

– De Aiden, te is tudod, hogy én nem a viták erőszakos megoldására születtem – mondta ki burkoltan, hogy nem tud verekedni.

– Azt is leszarom!

– De, én...

– Menjél már te nyápic! – Kiabált rá Carlie (!) Josephre és megragadva a karját átrángatta magán a gyereket és rendesen kirúgta a helyéről. Aiden jól szórakozottan elvigyorodott ezen a jeleneten. – És ne okozz csalódást, verd el őket végre! – Szólt még oda Carlie szegény Joenak, aki elég bosszúsan nézett vissza a szemüvege mögül a nőjére, de persze nem ellenkezett, ment a többiek után unottan csoszogva, zsebre tett kezekkel.

– Jonathan, te maradsz! – Utasította Aiden Johnnyt nyugszikra, mert amaz már szintén kelt fel a helyéről, hogy akkor ő is megy, ha mindenki. Természetesen amúgy esze ágában se lett volna menni, sőt, ahogyan Aiden (még utoljára lágyabb tekintettel szegény barátnőmre nézve) a haverjai után kocogott, egyből egy megkönnyebbülten felsóhajtott.

– Hála Istennek, nem akarok piszkos lenni és az öltönyöm se gyűrődjön össze – nyafizott vinnyogó hangon ez a piperkőc (az ilyenekért hívják a fiúk Díszbuzinak), Carlie meg ezt hallva szinte megfejelte az asztalt.

– Hát ez marha jó – ült le Lily az én fotelom kartámlájára, én pedig vígasztalóan a hátát kezdtem el simogatni.

– Gyerekek, szerintem itt akkora balhé lesz... – nyúlkált az állához Queen, amolyan pótcselekvésként.

– Ezek a seggfejek itt hagyták a pisztolyaikat – nézett fel hirtelen Carlie.

– Loganéknek vajon van? – Ijedt meg Queen.

– Ha jól tudom, igen – néztem a fegyókra kissé felszökni készülő adrenalinnal.

– Úristen, akkor vigyük oda nekik! – Ugrott fel Queen a fotelből és rögtön a kezébe vett egy ezüst pisztolyt.

– De be sincsenek töltve! – Mutogatott összevissza Lily, aki szintén félteni kezdte a srácainkat.

– Te jó ég és ezek a marhák akarnak bankot rabolni! – Vett magához Carlie egy kézit meg egy töltényt és igyekezett a saját tudásával betölteni a tárát, szóval Lilyvel összenézve inkább mi is így tettünk, miközben a háttérben már érezni és hallani lehetett a kialakuló krízis balhé helyzetet.