Nyolcadik fejezet

Nos, íme a kövi rész is :3 a kilencedik fejezetben végre eljutunk a bankrabláshoz is, de sajna továbbra is húzósan és nagy kihagyásokkal fognak érkezni a részek, mivel a tizedik fejezetet családi okok miatt még mindig nem tudtuk befejezni :(( de igyekszünk! Ehhez pedig jó szórakozást <3

Lili

8.

       Persze sejtettem, hogy az a két dildó most jó pipa ránk a beadandók miatt, de én a barátnőmmel ellentétben full leszartam. Gondolom ő azért volt ki ezen a dolgon ennyire, mert még csak tegnap előtt jött össze a palijával és máris összefognak kapni valamin. (Ami amúgy máig úgy gondolom, hogy nem az ő hibája.) Én leszarom, hogy őszinte legyek, mi már az első napunkon majdnem szakítottunk Aidennel, szóval Lou még így is sokkal jobb helyzetben van. Igazából most nem is tudom, hogy Doméra legyek mérges, mert neki fog állni Lounak vagy Aidenre, amiért egy seggfej, ahogy általában.

– Ne foglalkozz velük! – Jelentettem ki, ahogy kirángattam a szekrényemből a baseball dzsekimet, majd a nyakamig felhúzva a cipzárját a fejemre csaptam a sapkámat, ami a szokásostól eltérően nem egy baseball sapka volt, hanem egy sima csöves sapi, amin rajta volt az elmaradhatatlan Adidas lógó. – Az ő hülyeségük az egész, ha ennyire érdekli őket a bukásuk, hogy képesek bepipulni ránk, akkor ezzel az erővel meg is tudták volna csinálni – söpörtem ki a sötét, szinte fekete szög egyenes hajzuhatagomat a dzsekim alól.

– Neked könnyű, te az év háromszázhatvanöt napján vitázol a csávóddal – biggyesztette le a száját, miközben magára szenvedte a kabátját egy élettelen fintorral, ahogy belegondolt a dologba. Erre persze rögtön ellenkezni akartam, de nem találtam ellenérvet. Ez igaz. Időközben viszont megérkeztek Yale-ék is, akik kipakolva a szekrényükből rögtön hozzánk siettek.

– Kész vagytok? – Nézett végig rajtunk, hiszen lányok vagyunk, hiába van rajtunk a kabát, az még távolról sem biztos, hogy kész is vagyunk.

– Igen – bólintott Lou kelletlenül, majd miután én bátorítón vállba veregettem, elindultunk az iskolából kifelé, mert persze az a két seggfej meg se várt minket és riktig a mínuszokba kell sértődösdit játszaniuk.

– Köszi a beadandót – szólt be először Dome odabökve nekünk kedvesen, ahogy kiértünk hozzájuk és Yale Louval együtt rá is gyújtottak egy cigire. Persze erre a barátnőm arca rögtön egy fancsali (talán kissé irritált) grimaszba torzult és már szólalt volna meg, de a szavába vágtam.

– Nagyon szívesen – mosolyodtam el szarkasztikusan és flegmán, de persze Doménak ez egyáltalán nem tetszett. Brühühü.

– Na és TE most mit flegmázol?! – Állt nekem persze Aiden, nekem pedig rögtön forrni kezdett a vérem, ugyanis utálom amikor nekem áll. – Mert mintha tegnap azt mondtátok volna, hogy megírjátok! – Persze erre Lou is felemelte a fejét és hitetlenül rám nézett, amit viszonoztam. Ez hülye, mik vagyunk mi?!

– Te pedig MINTHA azt mondtad volna, hogy most nem csinálsz semmi rosszat! – Róttam fel neki én is a dolgot. – Na, mi az?! Újabb intő?! – Tártam szét a kezeim és kissé incselkedve az arcába hajoltam.

– Jha, tök jól mutat az egyes mellett – szólt bele Domenico is, mire szinte vibráló szemmel felé fordultam, de ő már a barátnőmet vizslatta azzal a tipikus flegma, "haragszom rád, ezért büntetlek a tekintetemmel" féle nézésével.

– Ne nézz így rá! – Védtem be Lout, még mielőtt ő bevédhette volna saját magát. gyakorlatilag nem is hagytam eddig véleményhez jutni csórimat. – Nem a mi dolgunk megírni a ti rohadt beadandóitokat! Ha ennyire bevérzik a seggetek egy egyestől, akkor talán megírhattátok volna ti magatok is! – Néztem végig ezen a kettő csalódáson szinte szikrázó szemekkel.

– Igazuk van – szólt bele a vitánkba Yale, lepöccintve a hamut a cigijének a végéről. – Nem haragudhattok rájuk emiatt! Nem az ő feladatuk megírni azt a beadandót, amit ti lustaságból szartatok telibe! Akkor szarjátok telibe az egyest is, amit kaptok! Nézzetek Lennyre! – Mutatott az említettre. – Ő leszarja!

– Tényleg leszarom – vonogatta a vállát Len egyetértve. – Gyerekek ne veszekedjünk már egy rohadt irodalom egyesen! – Toporgott szinte egy helyben, látszólag már most unva ezt az egészet.

– Jó geci. De akkor mi a fasznak ígérték meg?! – Tárta szét a kezét Dome, mire egy pillanat alatt felment kétszázra a vérnyomásom, de erre viszont Lounak is. Jézusom…

– Miről beszélsz?! – Hőkölt hátra a barátosném értetlenül grimaszolva és még a cigijébe is elfelejtett beleszívni. – Rohadtul nem lett megígérve! – Állt most már ő is neki a palijának, még a cigit fogó kezét is enyhén széttárta. – Egy szóval se tettünk ígéretet, hogy biztosan meglesz, csak Lily említette, hogy megcsinálja Aidennek is! De azt se ígérte meg, inkább lebaszásnak szánta! – Szállt vitába Lou most rám mutatva. – Ti rá se néztetek a rohadt irodalom könyvre tegnap, pedig fent vertétek magatokat Facebookon! Ki is Google-ézhattátok volna az egészet! Mi viszont több órán keresztül ott ültünk és ezt a szart csináltuk!

– Pontosan – bólintottam karba font kezekkel. – Még csak arra se vettétek a fáradtságot, hogy egy mondatba megemlítsétek Messengeren, hogy ugyan már, kész van-e a beadandótok! Tojtok az egészbe bele! – Háborogtam továbbra is.

– Jó. Leszarom – legyintett végül Dome hirtelen, aki látszólag belefáradt az érvelésekbe, mivel valószínűleg kezdte felfogni, hogy nincs igazuk. – Inkább induljunk meg a Legibe, mert befagy a tököm – dobta le az elszívott cigijét a nyirkos járdalapra, majd rátaposott.

– Na! Végre egy jó ötlet – könnyebbült meg látványosan Yale.

– Egyszer kérek tőled valamit… – hallottam Aiden morgását Lenny felől, mire automatikusan felkaptam a fejem. Időközben ugye elindultunk a buszmegállóba, de az már más téma, hogy se Aiden, se én, egyikünk se akarta befejezni a vitát, így végül Yale és Lenny voltak kénytelenek közöttünk menni, Lou és Dome pedig előttünk.

– Milyen EGYSZER?! – Mentem volna felé rögtön, de az én oldalamon lévő Yale inkább vissza toloncolt a helyemre. Kettőjük közül inkább Lenny járt a rosszabbul, mert Aiden eget rengetően tud ordítani, szóval szerintem csórinak már cseng a füle.

– Ezek még mindig tolják? – Nézett hátra ránk Domenico a válla fölött, aki időközben még át is karolta a barátnőmet. Örülök, hogy ők ilyen gyorsan letudták a dolgokat, ez a fasz meg nem tud nekem igazat adni, amikor egyértelműen nekem van!

– Kussoljál el! – Intette le Aiden rögtön ráförmedve, majd felém fordult. – Ha nem akartad alapból megcsinálni, akkor miért mondtad, hogy megfogod?! Te is tudod, hogy elhiszem, HÁT MINDIG TE CSINÁLOD MEG!

– PONT EZ AZ! – Ordítottam vissza, mire a periférikus látásomból láttam, ahogy Yale és Lenny egymásra sandítanak. – AKKOR MIT "EGYSZER"?! TÖKÖM TELE VAN AZZAL, HOGY ÁLLANDÓAN KI KELL MENTENEM A SEGGED A BUKÁSOKBÓL! DE TÖK FELESLEGESEN, MERT TE ELŐBB-UTÓBB ÍGY IS KIRUGATOD MAGAD! ÉN SE SZERETEK TANULNI, EMBER!

– HA ENNYIRE BELEFÁRADTÁL, AKKOR MI A GECINEK CSINÁLOD?! – Kiabált vissza és láttam rajta, hogy már kezd vészesen begurulni. Hát nem érdekel. Ahogyan az sem érdekelt, hogy az egész kereszteződés tőlünk visszhangzott és szó szerint minden járókelő érdeklődését sikerült felkeltenünk.

– MERT NEM AKAROM, HOGY MEGHÚZZANAK TE IDIÓTA, AZÉRT!

– SOHA SE KÉRTELEK RÁ, TE KEZDTED EL! EZ INNENTŐL MEG NEM AZ ÉN DOLGOM!

– MI AZ, HOGY NEM A TE DOLGOD?! – Hőköltem hátra és komolyan azon gondolkodtam, hogy belebaszok egyet. – ÉRTED CSINÁLOM!

– AKKOR NE CSINÁLD! – Ordította, mire csóró mellette lépkedő Len már befogta két kézzel a füleit.

– JÓ! – Egyeztem bele. – NEM IS FOGOM! REMÉLEM MEGHÚZNAK ÉV VÉGÉN IS ÉS JÖHETSZ MÉG PÓTVIZSGÁRA IS VISSZA AUGUSZTUSBAN!

– REMÉLED?! – Kérdezett rá újra, de látszott, hogy nem nem érti, amit mondok, hanem esélyt ad arra, hogy megváltoztassam azt, amit az előbb mondtam.

– REMÉLEM! – Vágtam rá. – TAPSOLNI FOGOK ÖRÖMÖMBEN!

– FÚÚ, DE JÓL JÁRTAM VELED! EGY ÁLDÁS VAGY, BASZD MEG! – Fordította el ezzel a fejét egy erőltetett vigyorral, mire rögtön belém szorult a szó.

– Persze, én vagyok az áldás! – Forgattam meg a szemem, visszakapcsolva a max hangerőből kevésbé maxra. Hogy rosszul esett-e? Igen. Ez nagyon. – Utállak… – morogtam az orrom alatt halkan, mire szinte rögtön felém kapta a fejét és láttam rajta, hogy, ha még egy szót szólok, eltörik a mécses.

– Mit mondtál?!

– Azt, hogy UTÁLLAK! – Ismételtem meg az utolsó szót már ismét kiabálva. Ééés eltört. Ahogy engem fürkészett, a fekete tekintete hirtelen csillogni kezdett és könnyek kezdték égetni a szemét és egész testében megfeszült idegében.

– ÉN IS UTÁLLAK! – Vágott ő is vissza.

– AKKOR MIÉRT NEM SZAKÍTUNK?! – Tártam szét a kezeimet.

– MERT NEM AKAROK! – Üvöltötte már-már berekedve és egy könnycsepp is legördült az arcán, miközben hevesen kapkodta a levegőt. Lily ne törj meg, Lily ne törj meg, Lily ne törj meg…

– JÓ! – Fordítottam el a fejem. Úgy jobb, ha nem látom.

– Ez már megint elbőgte magát? – Fékezett le hirtelen Domenico, ugyanis mindannyian megálltunk, mert Aiden mérgében már alig kapott levegőt… és ezért inkább rá is gyújtott egy cigire.

– BŐGTE EL MAGÁT A GECI! – Förmedt rá a haverjára értelmesen, de ez nem volt épp hiteles, ugyanis továbbra is potyogtak le a könnyek a szeméből és még a hangja is elcsuklott a mondata végére.

– Na ebből elég! – Szólalt meg hirtelen Yale. – Béküljetek már ki! Most komolyan egy ekkora hülyeségen akartok így összeveszni? – Nézett kettőnkre, mire mi egy emberként elfordítottuk a fejünket. Végül úgy alakult, hogy Yale és Lenny kiléptek közülünk és csatlakoztak Doméhoz meg Louhoz, mi pedig lemaradva kénytelenek voltunk egymás mellett menni. Zsebre dugott kézzel, ő cigizve és néha-néha felszipogva, én csöndben rágózva és elfordulva egymástól. Valójában mindketten éreztük, hogy meg kéne szólalni, de egyikünk se akart.

– Igazából nem utállak… – engedtem végül most én elsőnek, amikor már majdnem a buszmegállóhoz értünk, mert ezzel talán tényleg kissé túl lőttem a célon.

– Igazából én reagáltam túl… őszintén, már leszarom az egyest – vallott ő is színt, mire csak halvány mosolyba görbült az ajkam és a kabátzsebébe nyúlva megfogtam a benne pihenő kezét, ő pedig finoman rászorított. Ennyi volt, ki is békültünk.

– Szent a béke? – Nézett ránk Lenny, amikor már mindannyian megálltunk a megállóban, mi pedig egyöntetűen bólintottunk.

– Kíváncsi vagyok melyikőtök fog berekedni holnapra – nézett ránk Yale egy megkönnyebbült, de egyben utólag is jól szórakozó vigyorral.

– Az tuti, hogy nekem kell egy hallókészülék – röhögött fel Lenny, kibontva egy csomag cukrot. Hogy ez mindig édességet zabál...

– Joe végül nem jön – szólalt meg Dome, ahogy Lou feje tetején pihentette a fejét, még mindig átkarolva a barátnőm nyakát. Olyan édik így. Nagyon, NAGYON remélem, hogy ez így is marad.

– Hogy-hogy? – Pillantott fel rá Lou. – Nem engedi az anyja?

– Jha.

– Gondolom nem akarja így utcára engedni a gyerekét – indokolta meg ezt Yale sokkal inkább magának mint nekünk.

– Legalább kórházba nem küldte be, mint múltkor – szólalt meg Dome, mire mindenki egy apró kis vigyort villantott az orra alatt. A lényeg az, hogy még tavaly azt hiszem, volt egy elég nagy bunyó a Legiben, amit kivételesen nem mi robbantottunk ki és Joe-ra véletlenül ráborult a csocsóasztal, az anyja pedig mentővel akarta bevitetni a fiát a kórházba, mert szerinte Josephnek eltört a lába. Természetesen erről még csak szó sem volt, maximum megrándult egy kicsit neki és már ő maga zárkózott be a muterja elől a szobába, mondván ő biztos nem megy kórházba egy ilyen szar miatt.

– Nem csodálom, hogy Joe ilyen élettelen lett egy ilyen anya mellett – vigyorodott el Aiden világi köcsögül, ahogy a szabad kezével elkezdte a kicsattant száján lévő kis sebet basztatni, de hamar elhúztam onnan kacsóját, mert csak rosszabbít a dolgon, ha baszogatja.

– Bár nem mintha Joe-nak akkora kedve lenne kimozdulni, ő jobban örül, ha otthon verheti magát a gép előtt – szívott bele a cigijébe Domenico (időközben ez is rágyújtott) és, amikor Lou felpillantott rá, akkor egész egyszerűen az arcába fújta a füstöt. – A kurvám vagy – jelentette ki egy perverz vigyorral méregetve a barátnőmet, ezzel is kivillantva azt a két kis vámpírfogát, amikkel fogalmam sincs, hogy nem sérti fel az ajkait soha.

– Ez azt jelenti, hogy leakarsz smárolni – oktatta ki gyorsba Lou egy grimasszal, ahogy elhessegette maga elől a maradék füstöt, Domenico pedig erre flegmán megemelte a szemöldökét, de már előre láttuk, hogy ebből hülyülés lesz.

– Most kioktatsz?

– Ki.

– Ezt jól átgondoltad? – Kérdezett rá a pali és, ha nem ismerném őket, még el is hinném, hogy kajak beflegmázott rá.

– Át bizony – bólintott a barátnőm, szintén flegmán visszanézve, mire Dome egy ideig szemezett vele, majd smároltak ott előttünk egy igazán nem család barátot.

– Kik ezek a kanosak te – fordult el tőlük Aiden az égnek meresztve a tekintét, miközben a kezével eltakarta az én szemem, mintha a gyermeke lennék vagy valami. Azt közben idősebb vagyok nála egy pár hónappal, de mindegy. – Mi van Dom', nem bírsz már az anakondával? – Lökte meg a haverját direkt a csók közben, így az egy kisebb morgással elhajolt a barátnőmtől.

– Mondod ezt te – vigyorgott rá lesajnálón és eldobta a cigijét.

– Mi az, hogy mondom ezt én? Nem én maszturbáltam napi kétszer hónapokon keresztül a takaró alatt – köpte be a spanját egy pillanat alatt, mire Lou megemelve a szemöldökét, a palimat vérfagyasztóan fürkésző Doméra emelte a tekintetét. Mik ki nem derülnek.

– Kussoljál el, te buzi geci!! – Engedte el a barátnőmet rögtön, majd nemes egyszerűséggel rávetette magát, de Aiden időben kapcsolt és még mielőtt elsodorhattak volna elengedett engem, majd a hóna alá kapta Dome fejét.

– Istenem – rázta meg erre a fejét Lenny erre két gyökérre, csak egy pillanatra felnézve a telójából, mintha ő amúgy akármiben is jobb lenne tőlük, mikor most is csak azért nem kameráz, mert valószínűleg Queennel chatel és nem akar kilépni.

– Áááhh, a hátam! – Szenvedett fel Dome leszarva, hogy a mellettünk elguruló autókból úgy néznek ki ránk, mint egy csapat őrültre. – A HÁTAM TE ÁLLAT! FÁJ!

– Kell neked itt keménykedned, ha reumád van! – Röhögött fel sátánian Aiden és hiába jött meg időközben a busz, esze ágában sem volt elengedni őt, csak felszállva direkt az első ajtón még intett is a sofőrnek a keze közt csóró Domenico fejével, hogy "Jó napot!"

– Ezek nem normálisak – nézett rám és Yale-re egy fájdalmas fintorral Lou, mire mi csak egyetértően bólintottunk és inkább felszálltunk utánuk a buszra, mielőtt az el találna hajtani nélkülünk. Mivel kora délután volt, ezért természetesen álmodni se mertünk arról, hogy legyen hely, így inkább benyomorogtunk mindannyian a forgóba.

– Queen jön ma? – Néztem Lennyre mellé állva, amikor a buszsofőr végre bezárta az ajtókat és elindultunk.

– Persze, csak most végzett a suliban ő is, szóval majd félúton találkoznak Carlieval és úgy jönnek oda – magyarázta lezárva a telefonját és hiába próbált normálisan viselkedni a többiek előtt, ahogy általában szokott, rohadtul látszik mennyire ki van ezen a Tonie-s ügyön. Hát meg is értem. Ekkora kibaszást ezzel a kettővel…

– Minden rendben lesz, elintézzük a dolgot valahogy – mondtam neki egy fél mosollyal, mire először nagyokat pislogva rám emelte a tekintetét, majd valószínűleg leesett neki mire gondolok és csak mosolyogva bólintott.

– Tudom – válaszolt, ám mielőtt nyitotta volna a száját, hogy mondjon még valamit, Lou "DOME!" visítását, majd Yale tasli hangját hallottuk, ugyanis Domenico a nyálát, ami kifojt a száján, ahogy Aiden szorította (majdnem megfojtotta), egész egyszerűen a barátnőm kabátjába törölte, mire Yale lendületből adott neki hátulról egy atyai tarkón baszást… ez egy állat. Persze egész úton tőlünk zengett a busz, szóval szerintem a sofőr bácsi keresztet vetett, amikor a Leginek a megállójában végre leszálltunk és zsebre dugott kezekkel szedve a lábunkat a cidribe, elindultuk a bejárat felé. Ahogy odaértünk rögtön felszaladtak a szemöldökeink az egekig, ugyanis Sid egyik kétajtós szekrény spanja és annak a csókosa éppen kitoloncolt két negyvenes ürgét a bárból. Vagyis a szó szoros értelmében kicseszte őket a hóra, mint, ahogy a macskát szokás szarni. Természetesen az a kettő olyan nagy felháborodva és káromkodva mentek el, hogy kis híján levállalták volna Lout, ha palija nem húzza őt félre.

– Ezek a gecik meg kik voltak?! – Fordult Dome Royhoz (a magasabbik, fültágítós, septumos kopaszhoz, mert Sidnek két ilyen verőembere van, akik szívesen kibasznak helyette tagokat, de a másikat Jaynek hívják és sörte haja van), aki éppen egy szál fekete trikóban állt a hidegben, így a 60-as televarrt bicepsze full kilógott a minuszokba és még így sem fázott a tag egyáltalán. Mivel etetik ezt?

– Pár nyomorék részeges tag, akik azt hiszik bejöhetnek ebbe a bárba egy lopásos priusszal a kilencvenes évekből – fintorgott utánuk összehúzva a felszakadt szemöldökét (gondolom valamelyik nap bunyózott megint), majd miután kellőképp kifújtatta magát ránk pillantott. – Emlékszem, amikor négy éve még titeket kellett kibasznom innen – idézte fel a dolgot, mint hogyha ez egy olyan jó és kellemes kis nosztalgikus emlék lenne számunkra is. Szerintem csak neki volt az.

– Régi szép emlékek – vigyorodott el Lenny, bár a mosolya egyáltalán nem volt őszinte.

– Ejj, hogy megnőttetek kis köcsögök – veregette vállba Roy a csapatunk Apuciját, még gyorsan nosztalgiázva egyet rajtunk, mintha nem lennénk itt minden második nap. – Na menjetek be, kurva hideg van itt kint! – Állt el az ajtóból, amikor végre realizálta, hogy mi nem vagyunk acélból, mint ő és tulajdonképpen jégmúmiákká fagyunk. Főleg mi Louval, a rohadt egyenruha szoknyák miatt.

Belépve szokásosan minden ugyanolyan volt. Ugyanaz a cigivel átitatott enyhe alkohol szag, ami keveredik Betty hamburgereivel és azzal az orrfacsaró kölniével. Ugyanaz a brokát vöröses fény, a csocsóasztal ide-oda taszigálása… az egyetlen dolog, ami más most, az Sid, aki egy kis létrára állva éppen egy hóemberes díszt próbálkozott felszerelni a bárpult fölé. Toddlerrel együtt, akinek a nyakában valamiféle karácsonyi boa volt és nem igazán tudtam eldönteni, hogy azt dísznek szánja a brában vagy magának.

– Mizu van, Sid? Hangolódunk a karácsonyra? – Vigyorodott el Aiden, ahogy mindannyian megálltunk egy kicsit a pultnál. – Sztem' az ott egy kicsit ferde még – szólt be a hóemberére, nem bírva magában tartani a véleményét.

– Fogd be fiam, már egy fél órája próbálkozok egyenesbe rakni ezt a szarságot! – Szólt hátra neki, majd megtörölve a homlokát lemászott a kis létráról és felpillantva megvizsgálta a felszerelt hóembert, amit szerintem azóta használ, amióta megnyitotta a bárt. – Tényleg kissé ferde – állapította meg ő is, majd csak legyintett egyet magasról tojva rá (hisz ez minden évben ferde) és inkább odafordult hozzánk. – Mentek a helyetekre? – Utalt arra, hogy most nem letelepedtünk a bárpulthoz, azaz, hogy nem pár percre tervezünk-e maradni. Egyöntetűen összenéztünk, aztán egy emberként bólintottunk. – Akkor mindjárt odaküldöm Bettyt rendelést szedni – biztosított minket.

– Nem lehetne, hogy bókolsz neki egy-kettőt, mielőtt odaküldöd hozzánk? – Próbálkozott Len, ugyanis szerintem már a rémálmaiban is a fintorgó Bettyt látja.

– Miért? – Vágott totál értetlen fejet Sid, aki szerint valószínűleg semmi baj sincs a feleségének az arcával.

– Áhh semmi, csak kérdeztem – legyintgetett csóri, mert gondolom inkább nem akarta megmondani Sidnek, hogy az asszonya mást sem csinál egész nap, csak fintorog.

Persze a helyünkre fele menet még páran meg-megnéztek maguknak minket a pár nappal ezelőtti bunyó miatt, amiben az eltört asztal azóta is a bár egyik sarkában van felállítva, mint valami látványosság.

– Meddig fognak még bámulni minket? – Szólalt meg Lou egy irritált grimasszal, ahogy elkezdtünk lecuccolni a mi kis VIP szekciónkba. – Kezd rohadt idegesítő lenni.

– Amíg nem történik egy nagyobb bunyó tudod – válaszolt neki Yale levágva magát az egyik fotelbe.

– Dobjuk meg az egyik izomagyút egy ropival és fogjuk a haverjára – adtam az ötletet feltéve az egyik talpam az asztal szélére (ügyelve, hogy ne villantsak akkorát) és az ölembe is vettem az említett ropit, ami minden asztalra ki van rakva ugye, majd kivéve egy szálat a számba tettem.

– Viccelsz? Betty kiszúrná, hogy mi voltunk és széttörné rajtunk a tálcáját – huppant le az ezüst cigitartójával a kezében Dome az egyik fotelbe és nem engedve, hogy Lou leüljön a szokásos helyére a mellette lévő fotelbe, egész egyszerűen az ölébe rántotta őt, gondolom ezzel is utalva mindenkinek a bárban arra, hogy ők már együtt vannak és a barátnőm hozzá tartozik. Ám ahogyan ezt kimondta, a fent emlegetett Betty megköszörülte a torkát mögötte, mint valami szellem akit eddig nem is vettünk észre.

– Mondtál valamit, Dominic fiam?

Na, erre Dome rögtön megakadt abban a mozdulatban, hogy ő most a szájába tesz egy szál cigit és rágyújt, majd szép lassan hátrahajtotta a fejét a foteljének a támlájára, így fejjel lefelé látva a fölötte álló Bettyt.

– Én? Semmit – rázta a fejét ártatlanul. – Csak azt, hogy különösképp csinos vagy ma! – Bókolt neki egyet gyorsan, a szájába téve a cigijét, de nem vált be, ugyanis Betty csak undorodva elfintorodott, majd végignézett rajtunk.

– Ki mit kér? – Kérdezte, majd mielőtt Lou megszólalhatott volna, közbe vágott – Neked a whisky-kólát, tudom – írta is fel, már fejből tudva, hogy a barátosném mit kér. Persze erre Lou rögtön rám nézett és telepatikusan megkommunikáltuk, hogy Betty egy igazi földre szállt angyal.

– Egy kör Tequilát és egy gin tonicot – kezdte Aiden először, kivéve egy ropit az ölemben lévő tartókából, mire én az egyik lábamat az ölébe raktam, ő pedig rátette a kezét a combomra. – És egy tegnapi vega burger is jöhet!

– Nincs több zöldséges pogácsa, tegnap megetted az összeset – nézett rá bokor fejjel a nő. – Sima hús pogácsa van.

– Az nem kell – legyintett Aiden lazán, mire akaratlanul is vissza kellett fognom a mosolyom. Imádom, hogy ennyire állatvédő. Jó persze, megeszi a húst pölö vendégségbe, ahogy nálunk is, de önszántából meg otthon szinte soha.

– Nekem jöhet egy gyenge vodka és egy csomag Haribo – tette fel a kezét Len is, mintha taxit hívna. Persze erre a rendelésre Betty még az első években furcsán nézett, ám mára már megszokta a srácot és a cukormániáját. Mellesleg nem rég puszított be egy zacskó édességet, de mindegy is.

– Gumimaci? – Kérdezett rá a biztonság kedvéért, mert nem lehet tudni, hogy Lenny mikor akar valami új ízt beújítani, de igazából meg se várta a választ itt se, de már körmölte le.

– Kérek én is egy kör Tequilát és egy korsó sört – adta le Dome is a rendelését.

– Te soha nem unod meg a sört, fiam? – Fintorgott rá Betty, ugyanis akárhányszor idejövünk Domenico biztos leküld egy korsó sört, ha nagyon szomjas akkor kettőt is. Mint a vizet.

– Nein – rázta meg a fejét vigyorogva jó német módjára, miközben Lou comb zoknijának a szélével játszadozott.

– Nekem jöhet egy Mojito – ropogtattam a ropit bedarálva, mint valami hód. – Rizslikőr?

– Még mindig nincs – lombozta le a kedvem rögtön, majd Yalehez fordult. – Rajtad Sid akar kipróbálni valamit – mondta nem is hagyva, hogy szegény akármit is rendeljen.

– Mit? – Grimaszolt Yale, és látva az arcát eléggé tartott a dologtól.

– Beakarja vezetni a Black Russiant az itallapra a White Russian mellé – villogtatta meg nekünk a szörnyű kiejtését.

– És nekem kell véleményt mondanom róla? – Emelte meg Yale a fél szemöldökét.

– Neked a legerősebb a gyomrod a brancsból – rendezte le ennyivel és ezzel itt is hagyta csórót, aki szinte halálra várva nézett végig rajtunk, mi pedig szomorú együttérzéssel vissza. Kivéve Len, aki jól szórakozott az orra alatt, valószínűleg azért, amit mesélt még tegnapról, hogy tegnap őt szívatta meg Sid valami méreggel és most Yale-en a sor. Ám ahogy Betty elhagyta a kis társaságunkat nyílt a bár ajtó és Jonathan lépett be rajta, karöltve (nem szó szerint) Queennel és Carlieval, akik először körbeforgatták a fejüket a bárban, majd ahogy Lou és Lenny elkezdtek integetni két kézzel kiszúrtak minket és elindultak felénk.

– Együtt jöttetek? – Ráncolta a homlokát Dome, ahogy közénk értek.

– Dehogy – rázta meg a fejét Queen, ahogy a hidegtől és a széltől kipirosodott arccal letekerte a nyakából a sálat. – Csak összefutottunk a buszmegállóba, ahol őt kitették és megvártuk, amíg beszél a sofőrével, hogy mikor jöjjön érte meg ilyenek – mosolygott, majd rögtön Lennyhez lépve lovaglópózban az ölébe ült és átölelve a nyakát először jó szorosan megölelgette, majd két kezébe fogva az arcát boldogan megcsókolta, még bele is mosolyogva a csókba.

– Milyen kis romisak – mondta Aiden nekem, elbambulva ropogtatva a ropimat az ölébe hajított combomon dobolva a kezével, mintha mi valami öreg házaspár lennénk. Válaszul ugyanúgy elbambulva bólintottam egyet és kikaptam a kezéből a ropit mielőtt megenné az egészet. Közben persze Queen és Carlie is körbe járt megölelgetni engem és Lout, míg Johnny is üdvözölte a fiúkat.

– Betty járt már itt mi? – Kérdezte Carlie, mire egyöntetűen bólintottunk, szóval csak feszülten lehuppant a székébe.

– Te úgyse iszol alkoholt – grimaszolt Dome Carlie feldúltságát látva (hisz a lány tényleg nem alkoholizál szinte egyáltalán a sport karrierje miatt), mire az szinte szikrázó szemekkel felé fordult.

– De attól még szomjan döglök! – Hordta le egy pillanat alatt, mire Domenico feltartotta felé mindkét kezét, amolyan "bocs főnök" stílusban, majd beleszívott a cigijébe, amit végül odaadott a barátnőjének, mert nem volt kedve elszívni.

– Joe? – Pislogott nagyokat Johnny rögtön, aki miután kellőképp leellenőrizte a foteleket leült közénk. – Azt hittem ma mindenki itt lesz.

– Otthon "betegeskedik" – imitált macskakaparásokat Carlie. – Azaz lusta kimozdulni és penészedik az ágyában vagy a gép előtt – közölte, mire Johnny látványosan elkenődött.

Időközben viszont Betty is kiérkezett az ominózus tálcájával, rajta a rendelt dolgokkal, amiket szép sorjában le is rakogatott elénk utoljára Yale-t hagyva, akinek nem nézett ki túl bizalom gerjesztően az itala. Hát amikor Betty azt mondta Black Russian, akkor kajak "black"-re gondolt, ugyanis koromfekete volt a dolog.

– Ennek nem sötétbarnának kéne lennie? – Emelte fel szegény a poharat, mire Betty csak nemtörődöműl vállat vonogatott, mint, aki pont leszarja mibe döglik bele Yale. Valószínűleg le is szarta.

– Mit tudom én, fiam! Bárpultosnak nézek ki? – Rendezte le ennyivel, majd gyorsan felvette Queen, Jonathan és Carlie rendelését is. Az előbbi kettő pink cadillac-et (Queen) és egy Martinit (Johnny) kért, míg az utóbbi csak egy üveg citromos Nesteát és egy kis sós mogyorót.

– Hát Apuci, sok szerencsét! – Vigyorodott el Dome, miközben a kézfejére szórta a sót a Tequilához és még most se engedte le a barátosnémet az öléből amúgy. – Azért valakinek legyen gyorshívóba a mentő száma – nézett körbe rajtunk.

– Figyi – kezdte Lou egy kissé együtt érző grimasszal (ugyanis még egy éve vele is itatott meg már Sid valami koktélszerűséget, hisz lányhoz képest elég jól bírja a piát). – Öntsd ki a picsába és majd azt mondja mindenki, hogy megittad.

– Jha, majd takarunk – értettem egyet beleszürcsölve a mojitomba.

– Neeee, ne már! – Ellenkezett Lenny rögtön. – Én is megittam azt a mérget tegnap!

– De az nem volt fekete – érvelt vissza Yale szinte rögtön. – És nem volt "russian" a nevében.

– Nem, nem! – Állt Len oldalára Aiden, aki épp elvette Dométól a sót. – A Barbie is megitta tegnap a cuccost, most Apucin a sor! – Vigyorgott rosszindulatúan már-már szinte izgatottan, ugyanis valamiért ő oda van azért, ha mások szopnak.

– Ha igazi férfi vagy megiszod – nézett rá halál komolyan Domenico és ez full úgy hangzott amúgy, mintha csak Carlie mondta volna.

– Megölitek – rázta a fejét Lou és még a Lenny mellett ülő Queen is kissé visszakozón nézett a Yale kezében lévő piára.

– És ezt nem akarja valaki megszagolni? – Tartotta felénk a cuccost, mire mindenki egyöntetűen hátrébb kúszott egy kicsit. Dehogyis. Még belehalok. – Igaz barátok vagytok – vigyorodott el (sokkal inkább vicsorgott) erőltetetten.

– Na! Ne legyél punci! Háromra húzd le! – Jött rendes izgalomba a mellettem lévő Aiden és már hajolt előre, szóval egy kis lendítéssel inkább le is vettem a lábam az öléből. – Mi is koccintunk veled! – Bökött a fejével a szintén tequilát tartó Dome felé, aki hevesen bólogatni kezdett, Lenny pedig előre bekészítette a Samsung Galaxy S8-át, hogy ő ezt most felveszi videóra.

– Gyere le jó Isten – ráztam meg már én is a fejem, ahogy előrehajolva koccintottak egyet és elkezdtek visszaszámolni, majd Dome és Aiden egyszerre lenyalva a sót a kézfejükről lehúzták a Tequilát, Yale pedig a Black Russianját. Persze az a két gyökér is grimaszolt egy kicsit, amíg bele nem haraptak a Tequilához járó citromba, de Yale rendes összeszorította a szemét és még a fejét is megrázta, majd nemes egyszerűséggel lecsapva a poharat hátradőlve a fotelébe még a fejét is hátrahajtotta és úgy köhécselt még párat. De egy tapsot megérdemelt, ugyanis mindenki tőlünk az asztalnál, mintha valami mutatványt csinált volna, úgy tapsikolt.

– És még a mentőket se kellett hívni! – Mosolyogtam, ahogy Yale végre normálisan felült a foteljában és még utoljára megrázta kicsit a fejét.

– Hát abban még ne legyél olyan biztos – emelte meg a mutatóujját grimaszolva, mintha azt várná, hogy visszajön-e vagy sem.

– Ne rám! – Jött pánikba rögtön Johnny, aki mellette ült és megemelve a foteljét arrébb araszolt csórótól, konkrétan szegény Queenhez simult majdnem, aki mivel egy jótett lélek, kedvesen tűrte neki, de már kezdett ő is kicsikét arrébb kecmeregni.

– Mi volt benne? – Kérdezett rá először Len, amint kikapcsolta a videót, mire Yale erősen elgondolkodó fejet vágott.

– Hát tudtom szerint a Black Russianba vodka, jég és kahlua van, de én egyiket se éreztem a jégen kívül – grimaszolt és még a hideg is kirázta. Azaz Sid megint erősebbet akart alkotni, mint amilyen az ital amúgy maga valójában. Kezdem tényleg azt hinni, hogy Sid komolyan immunis lett az alkoholra és nem érzi a mértéket, mert ő 90%-os töményet iszik húzóra reggelente.

– Adj egy kicsit! – Nyúltam Aiden gin tonicjához és megfogva a szívószálat belekortyoltam.

– Ha becsiccsentesz megint, felrúglak! – Figyelmeztetett miközben ő is beleivott az én mojitomba.

– Dehogy csiccsentek be! – Dőltem hátra, majd ismét az ölébe tettem a lábamat. – Max elalszok – adtam az ésszerű indokot arra hogy nincs para, ugyanis én, ha nagyon becsiccsentek akkor alszok. Közben viszont visszajött Betty is a többiek piáival és a sósmogyival, majd miután lerakta eléjük a cuccost Yalehez fordult, aki el is kérte Carlie Nesteáját, hogy leöblítse a dolgot.

– Na? Milyen volt? – Kérte számon rögtön, mire Yale lenyelve a korty teát visszaadta azt a fent említett Carlienak és a helyzethez képest elég diplomatikusan válaszolt.

– Hát nem Black Russian volt – közölte udvariasan, hogy az urának ez a kotyvaléka nem igazán hasonlított a vártra és kis híján belepusztult, mire Betty csak elgondolkodott a dolgon, majd vállat vont és el is ment tőlünk.

– Egy kis tündér – állapította meg Lou, mire mindannyian elvigyorodtunk az orrunk alatt és csak reméltük, hogy Bettynek nincs a falon is füle.

Ahogy nagyban iszogattunk (Dome és Aiden megrendelték a második Tequilájukat, plusz Lou is rendelt még egy kör Jägermeistert) meg dumáltunk, hirtelen nyílt a bár ajtaja ismét és nem más, mint Joseph lépett be rajta hóna alatt a laptopjával, kócosan, majd mivel Sid valószínűleg már odamondta neki, hogy hátul vagyunk ezért egyenesen elindult felénk, útközbe még odaintve pár tagnak, akik köszöntek neki.

– Joe! – Örült meg neki Dome szinte incselkedőn vigyorogva felnézve a söréből, amint odaért hozzánk és ledobta magáról a kabátját és a csöves sapkáját. – Azt hittük nem jössz, te kis buzi.

– Hát úgy is volt – köszönt egy gyors csókkal Carlienak, majd lehuppant a hármas fotelbe. – Csak nagyon hiányoztatok.

– Kajak? – Nézett a spanjára fél szemöldökét megvonva Lenny hitetlenül, az egyik zöld gumimacin csámcsogva.

– Nem – közölte póker arccal, majd kitette a laptopját az asztalra. – Találtam valamit.

Persze erre mindannyian összenéztünk, mert, ha Joe talál valamit, ami miatt kimozdul a szobájából, amikor amúgy nem tervezte, az csakis valami komoly lehet. És mivel mindannyian szótlanul, feszült figyelemmel néztünk rá, ezért bele is kezdett a mondanivalójába.

– Éppen a kamerát terveztem megrendelni, amikor egy pillanatra belaggolt a rendszer. Mivel ez nem egy rendes böngésző, ezzel nem is lenne probléma, sokszor előfordul, ám ennek a gliccsnek köszönhetően rátaláltam egy-két érdekes oldalra – nyitotta fel a gépét, majd pötyögni kezdett rajta. – Nem is kellett sokat keresgélnem, ha elég mélyre mászol a dark weben szinte az arcodba tolják az ilyeneket – folytatta ám a hangja akaratlanul is elkomorult, ahogy erről kezdett el beszélni.

– Mi a faszt találtál, Joe? – Szólalt meg mellettem Aiden halkan és éreztem, hogy már-már pattogzik a feszültség körülötte, ám ahogy végigfutattam a tekintetem a többieken, ez nem csak vele volt így.

– Ezt – fordította felénk a laptopjának a képernyőjét. Először a képernyőn nem is láttunk mást, csak egy vörös kis keretet, ami fölé minimalista, igazából világi pixeles hanyag betűkkel oda volt írva, hogy "RED ROOM", amiben pörögtek az üzenetek mindenféle nyelven. Oroszul, németül, spanyolul. stb.

– Ez egy chatroom – állapította meg Dome először, feszülten, ráncolt szemöldökkel.

– Pontosan – válaszolt neki Joe. – De nem csak egy átlagos chatroom. Mint látod, itt senkinek sincs felhasználó neve, kódok alapján anoním módon működik az egész szarság – magyarázta nekünk tovább, mire akaratlanul is összeszorult a torkom. – És, ahogy kivettem a beszélgetésekből, két nappal ezelőtt volt egy live, amit megosztottak a chatben, amit még meg lehet nézni kerek két óráig, aztán automatikusan letörlődik. – Kattintott rá egy linkre, ám mielőtt beindíthatta volna megállt benne. – Aki nem bírja a durva dolgokat forduljon el! – Figyelmeztetett mindenkit. – Ezt komolyan mondom – nyomatékosította meg a mondatát, mire Queen körbenézett rajtunk lányokon, majd inkább összeszorított szemekkel elfordult és egy pár másodperc feszült szótlan figyelés után Carlie (!) is. Mi egymásra néztünk Louval, majd vissza a képernyőre és vártuk, hogy Joe rákattintson a linkre. Először még csak egy majdnem a teljes monitort beterítő lejátszási ablak jelent meg, ahol fekete volt a képernyő, de beindult a videó. A háttérben lévő motoszkálásokból szűrtük le. Ez ment pár másodpercig, majd hirtelen fény lett az esetleges szobában, mintha felkapcsoltak volna egy villanyt.

– Úristen – szólalt meg először Yale, megtámasztva a könyökét a fotelnek a karfáján mereven nézve, megfeszült állkapoccsal elfordult. A képernyőn egy székhez meztelenül lekötözött férfit láthattunk, az arca jobb oldala vérbe volt borulva és mivel pixeles volt a kép, ezért nem láthattuk rendesen, de, ha jól vettem ki akkor az egyik szemgolyója hiányzott. A mellkasán durva, szinte nyúzott sebek voltak és az egész testét kék-zöld foltok, vágások borították. Ahogy elnéztem őt (koszos volt, talán be is vizelt), már egy ideje kínozhatták szerencsétlent. Sokáig láthattuk a pasast, ahogy erősen zihál, sír és nyöszörög, majd egy idő után egy másik alak is bejött a képbe. Az ő arcát nem láthattuk, ugyanis kendőt viselt az arca előtt és kapucnit a fején, de tisztán kivehető volt, hogy férfi az illető. Elkezdett hozzá beszélni a mi nyelvünkön, de nem értettük igazán. Valami csalásról és átverésről volt szó, de a lekötözött férfi, mindig, ahogyan kimondta ezeket a szavakat csak hevesen, erőtlenül rázni kezdte a fejét, valami olyasmit motyogva, hogy "Nem, én nem… esküszöm, én nem!" Gondolom ez a pasi be akarta őket csapni, vagy valami ilyesmi és meglógott a pénzükkel, de elkapták. És itt szúrtam ki, hogy több alak is van a háttérben a képernyőn, mereven néznek vagy éppen ülnek, a szemük se rebben, viszont ugyanez az outfit volt mindegyiken. Kapucni és kendő az arcon. Már-már ijesztő volt az egész koncepció, nem csak brutális.

– Várj! – Szólalt meg hirtelen Aiden, aki velem ellentétben eddig Yale-hez hasonlóan el volt fordulva és csak fél szemmel nézte a felvételt, ám most teljes testtel odafordult. – Várj, csak egy kicsit baszd meg! Az ok ott pénzt küldenek?! – Mutatott elég zaklatott és feldúlt módon a képernyő kis sarkába és tényleg jól mondta, csak úgy ugráltak a monitor sarkában a bitcoin-ok.

– Ezek pénzt küldenek ezért? – Szólalt meg Lou teljesen elszörnyedve és láttam, hogy a hányinger kerülgeti és már ő is kezd Domenico vállán pihentetve a kezét el-eltekintgetni a képernyőről, amikor még egy tag odalépett a megkínzott pasashoz. Szinte ordított a barátnőmről, hogy minden zsigeréből azt akarja üzenni Josephnek, hogy állítsa le a videót, mielőtt tényleg rendesen rosszul lesz.

– Nagyon úgy néz ki – válaszolt Joe, aki hiába könyökölt a térdein a képernyő felé fordulva, nem nézett oda mindig, gondolom eleget látta már, hisz valószínű ő már előttünk megnézte. Ám akiből a leginkább kinéztem volna, hogy elfordul vagy talán még el is sírja magát, az nézte a legrezzenéstelenebb arccal az egészet. Johnny ugyanis, ahogy felemeltem a tekintetem hátradőlve, férfiasan keresztbetett lábakkal, karba tett kezekkel, komoran szinte mereven meredt a monitorra. Már-már rémisztő volt őt így látni. Még Lenny is el-elnézett végül,  már csak azért is, hogy időközben Queen a fülét is befogja, hogy véletlenül se hallja ki a dolgokat a bár zaja mellett.

– Miért mutatod ezt nekünk, Joe? – Szólalt meg Dome hirtelen eggyel mellőlem és Josephre szegezte a szemeit. Ő, ahogy észrevettem, nem fordult el egyszer sem. De még körbe se nézett, ahogy én tettem  – Azt ne mondd geci, hogy… – kezdte, de be se kellett fejeznie, mindannyian tudtuk, hogy mire gondol.

– De – bólintott Joe, majd leállította a felvételt Lou, Aiden és Yale legnagyobb megkönnyebbülésére. – Először még nem voltam biztos benne. De rákerestem az élő adás feltöltőjének azonosító kódjára. Természetesen nem találtam semmi konkrétat, de csomó oldalon jelen van még.  Drogkereskedelem, fegyverkereskedelem, emberkereskedelem… az összes ilyen szarság. Ráadásul láttátok az ürgét, aki másodjára odalépett a emberünkhöz? – Közelített rá a palira. Nem sok látszott belőle, de a kapucni alól kilógó rövid haját rögtön felismertük. Leszívott, világos szürke volt.

– Ez egy azok a tagok közül, akik pár napja Jonathant keresték! – Ocsúdott fel hirtelen Len és láttam, ahogy egy pillanatra félelem jelenik meg a szemében.

– Szóval a Sárkányok még a dark weben is jelen vannak! Ez aztán a csodálatos hír! – Baszódott fel Aiden egy pillanat alatt. – ÉS AKKOR VELÜNK MI LESZ?! Ugyanúgy végezzük, mint az az ürge ott?! Egy szál faszba kikötözve egy székhez, MIKÖZBEN BETEG HAJLAMÚ PÉNZES FASZSZOPÓK FIZETNEK AZÉRT, HOGY VALAMI GECIS FOGÓVAL LENNYISZANTSÁK A FARKUNKAT?!

– Kétlem, hogy mi így végeznénk – próbálta nyughassra bírni őt Joe, de sikertelenül. – Amennyit értettem belőle, ez a csávó átverte őket és meglépett a pénzükkel.

– HÁT EZ REMEK! – "Vidult fel" Aiden erre az információra. – Akkor csak Jonathan fogja így végezni! – Mutatott az említettre, aki erre rendesen hátrahőkölt.

– Aiden, elég! – Szóltam bele, mire az csak szokásosan összehúzott szemöldökkel, apró ráncokkal az orrán értetlenül rám nézett, mint valami mérges kutya, aki nem érti, hogy most miért szólnak rá.

– Nem léptem meg a pénzükkel! – Vágott vissza az említett.

– Jó, akkor téged csak főbe lőnek élő adásban, jobb?! – Szállt be végül Dome is, majd letessékelve Lout az öléből a mellette lévő fotelbe előre hajolt és a térdére támaszkodva a könyökeivel a szájához emelte a kezét és feszülten rágni kezdte a körmét. Erre még én is hátradőltem a fotelemben és keresztbe téve a lábamat feszülten néztem magam elé. Ezzel nagyon sürgősen csinálni kell valamit…

Domenico

       Hogy mekkora szarban voltunk? Kibaszott geci nagy szarban. Ahogy ott ültem és szuggeráltam annak a rohadt laptopnak a monitorját, a gondolatok szinte legyilkolták egymást a fejemben.

– Minél hamarabb meg kéne ejteni a bankos esetet – szólalt meg Yale, aki egész eddig feszült csöndben figyelt.

– És mégis, hogy?! – Morrantam fel a kezem mögül, majd elvéve onnan folytattam. – A kamera tíz nap múlva jön meg – világosítottam fel őt az egyértelműről.

– Rendelhetnétek akkor máshonnan is – mondta mellőlem Lou. – Mármint onnan, ahonnan hamarabb megjön – ötletelt.

– Az úgy drágább lesz – kattintgatott a gépén fél kézzel Joe, ugyanis a kis szívtipró a másik kacsójával megfogta Carlie ölében pihenő kezét.

– Szóval vigyázz, hogy ne törd majd el! – Fejeztem be a mondatot ránézve, mire ő csak rám nézve durcisan összehúzta a kevert barnás-zöld tekintetű szemeit, amire viszont akaratlanul is a helyzettől függetlenül egy vigyorba görbültek az ajkaim. Imádom.

– Négyszázezer – mondta ki a végső árat Joe, mire mindenki megkukult egy pillanatra, mint akik beszartak. Na, baszd meg. – De nem baj, majd Johnny kifizeti nekünk, igaz? – Pillantott itt az említettre egy "angyali" mosollyal, amire Jonathan hebegni-habogni kezdett, de végül rábólintott. Hát azért egy pár százezret kiperkálni két nap alatt nem semmi. Jól is teszi, a kurva anyját. De elterveztem, ha minden kötél szakad, majd letagadok mindent és azt mondom, hogy Johnny egy komplett agymosodát végzett rajtam. Gecis kurva életbe.

– Hát én is betudok szállni valamennyivel, ha erről van szó – szólalt meg Lily, levéve az asztal széléről a lábát és előkaparta a táskájából a fekete bőr pénztárcáját, majd kihúzott belőle… ötvenezret. – Ha már az elején megígértem.

– Azt meg honnan a faszomból szoptad össze? – Szaladtak fel a szemöldökeim rögtön.

– Nem is mondtad, hogy a nagyapád ilyen zsebpénzeket ad – illetődött meg Len is, ám a mellettem lévő Lou látványosan lejjebb csúszott mellettem a fotelben és kerülte a spanom tekintetét, aki először szintén értetlenül nézett a pénzre, majd hirtelen megvilágosult.

– MEG A JÓ BÜDÖS GECIS FASZOMAT ZSEBPÉNZ! – Csattant fel. – Ez abból a köcsög  online pókerből van, mi?! – Majd itt a nőmre vezette a fekete tekintetét. – És te tudtál róla! – Akadt ki rá is, mire végre nekem is leesett a tantusz. Valami rémlik még tavalyról vagy tavaly előttről, hogy a spanom nője nagyon élte itt a szerencsejátékot a bárban meg otthon a gép előtt, csak aztán elbukta az összes zsebpénzét és azóta a haverom megtiltotta neki vagy mi.

– Ne kiabálj már! – Oltotta le a nője rögtön, majd felszegett orral átnyújtotta Joe-nak a pénzt. – Neked is megvannak a magad kis dolgaid és nekem is – rendezte le ennyivel, kezébe véve újra a ropis poharat. Na azért szerencsejáték függőnek lenni és egy kezdő bűnözőbandába benne lenni két külön dolog, de ő tudja.

– Akkor rendelek belőle kettőt – mondta és igazából már elvennie se kellett Johnnytól a kártyáját, tegnap óta ott volt nála. – És akkor, ahogy megbeszéltük – nézett itt fel Queenre és Loura, akik egyöntetűen bólintottak. – Mindketten bementek majd az adott bankba, szépen pillogtok, közös bankszámlát nyittok, majd Lou feláll mosdóba menet és feltérképezi nekünk a helyet – darálta le a tervet még egyszer a biztonság kedvéért, ahogy megegyeztünk benne. – Férfi pultoshoz menjetek, az a biztos. Ha elég szépen mosolyogtok rá, kicsit mélyebb a dekoltázsotok, full láthatatlanok maradhattok – tette még hozzá. Persze ez a verzió annyira nem tetszett. Menjenek csak nőhöz, az legalább nem fog az ÉN csajomra maszturbálni éjszaka a szaros kis ágyában. Az az én reszortom.

– Várj! – Jutott eszébe a Cicámnak hirtelen valami. – Honnan a fenéből tudjuk, hogy mit térképezzünk fel? – Nézett körbe rajtunk, kezdve kissé belejönni a témába. – Mármint, hogy mire vagytok kíváncsiak.

– Majd közben megírjuk nektek – szólaltam meg én elsőnek, rácsapva a combjára egy finomat, amire meg is ugrott kicsi.t – Előre leírjuk az instrukciókat Messengeren és mintha telefonozgatnál, elindulsz a WC felé ide-oda kóvályogva.

– A videó anyaga meg egyenesen Joe gépére fog menni, amit a kocsiból fogunk nézni – intett Yale a fejével az említett laptopja felé és igazából ahogy a két lányon láttam, egyöntetűen be voltak fosva, mint a geci. Queen rendesen el is bizonytalanodott a dologban, ugyanis látványosan el-elnézegetett és feszengeni kezdett.

–  Ha meggondolod magad, nem kell – hajolt oda hozzá bizalmasan Len megsimítva a kezét, mire a lány észbekapott a maga elé meredésből.

– Nem. Megcsinálom! – Nézett rá elszántan, vagyis valami olyasfélén, ahogy tőle telt. – Vállalkoztam rá, megcsinálom! És amúgy is, ez túl nagy falat lenne Lounak egyedül – nézett itt az említettre, aki csak egy hálás mosoly villantott felé.

– Innentől már simább az ügy – baszta föl az előttünk lévő kisasztalra Aiden az egyik lábát hirtelen világi trógerül, megszakítva a pillanatukat. – Bememorizáljuk a helyet, amit felvettetek, feltörjük a hátsó ajtó zárát, hiszen zárat törni innen akárki tud és végig megyünk azon a folyosón ahol jóformán egy kamera sincsen, felfeszítjük a széfeket, felkapjuk a lóvét, aztán kész – darálta a saját stílusában úgy az egész ügyet, mint hogyha csak délutáni kincskeresésre mennénk.

– Jézusom – fogta itt meg a fejét Carlie, amolyan "mit vétettem" lenéző stillben és inkább belekortyolt a teás üvegébe, szerintem magában már eltemetve minket.

– Jha, persze – "értett egyet" Yale. – Bemegyünk mind az öten, bemondunk pár hülye bankos poént, jót röhögünk, felkapjuk a pénzt és még szelfit is lövünk azzal az egy éjszakai biztonsági őrrel – darálta le ő is direkt olyan lazán és trógerűl, mint ahogy a spanom mondta. – És, ha nagyon nagy szerencsénk van, még azelőtt feltudjuk tenni Instára, hogy felbaszná mind az ötünknek a gumibotját.

– Na igen… nem mehetünk be mind az öten – vonta le a lényeget Barbie rögtön, amiben tulajdonképpen igaza volt.

– Maximum ketten mehetnek be és azoknak rohadt halknak kell lenniük – folytatta Apuci. – Az egyik Domenico lesz – jelölt ki engem rögtön a szerepre, mire azon nyomban felkaptam a fejem.

– Mi?! De miért én?! – Mutattam magamra kérdőn összevont szemöldökökkel.

– Mert te vagy itt a legkisebb és te legalább tudsz halkan lopakodni – hozta fel a szerintem hülye érveit. Persze, én menjek be, hogy aztán engem csukjanak le és mindezt azért, mert alacsonyabb vagyok az átlagosnál?!

– Jó – mentem bele, majd itt Aidenre mutattam, aki ott mérgelődött magában. – De akkor az a faszszopó is jön velem – jelentettem ki.

– Mi van?! Biztos, hogy nem! Hallottad az Apucit! Kis szaros porbafingó vagy, mész majd te! Én kint őrködök!

– Őrködni én fogok – stoppolta le Yale magának a szerepet.

– Őrködni ketten is lehet! – Szólt vissza neki rögtön, kezdve vészesen kijönni a sodrából.

– A másik őr én leszek – szállt be Joe is a vitába. – Nekem rossz a fizikumom.

– ÉS ENNEK AHHOZ MÉGIS MI A FASZOM KÖZE VAN?! – Ordította el magát a spanom, mire a mellette ülő Lily inkább befogta a fülét. – Jó! Akkor megy majd a Barbie! – Mutatott itt Lennyre, aki viszont rögtön megrázta a fejét.

– Én a kocsiban fogok várni, indulásra készen – közölte be, mire láttam, ahogy Aidennek a szeme alja furcsán rángani kezdett. – Valami baj van a szemeddel – szúrta ki Len is kissé bátortalanul, mire a haverom egész egyszerűen belerúgott a kis asztal sarkába.

– Normális vagy?! – Szólt rá a nője, majd féltve a mojitoját az idegbajos urától, inkább a kezébe vette.

– Na! Akkor ez el van döntve – csaptam össze a tenyereimet egy rosszindulatú vigyorral és persze éreztem Aiden gyilkos tekinteteit magamon, csak éppen telibe szartam. 

– Lou és Queen a jövő hét valamelyik napján felkamerázza nekünk a helyet, majd szombaton éjszaka éjfél után odamegyünk mi, Lenny vár a kocsiban, én és Joe őrködünk, ez a két fasz pedig bemennek és kiürítik a széfeket – ismertette még egyszer utoljára a dolgot Apuci. Azaz igazából én és Aiden végezzük a férfimunkát, ezek meg verik a faszukat kint vagy a jó meleg kocsiban. Ezt még a csajok is megtudnák csinálni. Johnnyról meg ne is beszéljük, azt biztos nem vinnénk el ilyen éles helyzetbe, még a végén felsikít, ahogy meglátja a biztonsági őrt és akkor szoptuk.

– Ha ez összejön, én lemegyek hídba és leszopom magam – nyilvánult meg Aiden kulturáltan, mire mindannyian egyöntetűn bólintottunk.

– Akkor minden meg van beszélve? – Kérdezett rá Johnny bátortalanul egy pár perc csend után, mikor mindenki csak ült magába roskadva, iszogatva, mint akik mindjárt eret vágnak, de ő már egész végig úgy ült itt amúgy, mint aki nagyon rákészül valami bejelentésre.

– Johnny azt ne mondd, hogy ennek tetejében neked is viszonyod volt valamelyik Sárkányos ürgével és még azt is megkell oldanunk, mert akkor én most már feladlak – nézett rá a brancsunk Apucija szinte fájdalmas tekintettel.

– Nem, dehogy – legyintett majd felállva a foteléből köhintett egy párat, mintha kajak valami estélyen lenne, ahol be fog jelenteni valamit, csak éppen a Legibe volt és csak mi figyeltünk rá. – Karácsonyi partit szervezek! – Jelentette ki szinte ünnepélyesen.

– Hogy mit szervezel? – Ráncolta Joe a szemöldökét, mintha azt akarná kitalálni, hogy ez most jó dolog-e vagy nem.

– Karácsonyi partit – ismételte meg most már halkabban, de ugyanakkora lelkesedéssel. – Huszonhatodikán – tette még hozzá a dátumot.

– Hát ez csodálatos – grimaszolt Aiden és szerintem már várta, hogy min csesződhet fel legközelebb. – Legalább a fél gecis város is ott lesz?

– Nem, dehogy – rázta meg a fejét Johnny. – A jelenlegi helyzetet tekintve, csak ti – ismertette a dolgot, mire mindannyian kicsit megnyugodtunk. – De ez nem jelenti azt, hogy ne öltözzetek fel elegánsan! Az én házamba anélkül az inas be se enged – jelentette ki. Ilyet szól még inas…

– Várj! – Jutott valami az eszembe eszembe. – Akkor a lányoknak estélyibe kell lenniük? – Csillant meg a szemem és egyöntetűen összenéztünk Aidennel, mint két kisördög. Na így se láttam még a Cicámat soha.

– Örülnék neki, igen – bólintott Johnny és szerintem ez volt az egyetlen olyan ötlete amiért odavagyok.

– Akkor csak egy kikötésem van – fordultam itt Louhoz, aki felnézett a jägeréből. – Olyan kis estélyit vegyél fel, ami alá nem kell melltartó – közöltem, mire a látványosan pír kúszott az arca két oldalára. – Légyszi – tettem hozzá, mintha ezzel annyit javítanék a helyzeten, de a hitetlen grimaszolós arcából nem ezt szűrtem le.

– Hát te hülye vagy – fordult el tőlem, de az arcán láttam, hogy úgyis megteszi nekem. Remélem.

– És ez még nem minden! – Emelte fel a mutatóujját Stewart. – Szeretném, vagyis nagyon-nagyon örülnék, ha mind megajándékoznánk egymást!

Na, erre mindannyian összenéztünk, hiszen hiába vagyunk már lassan négy éve barátok úgy mindenkivel (kivéve Aidennel, őt általános óta boldogítom), még szerintem soha se vettünk egymásnak semmit karácsonyra. Max Yale hozott csokikat, mert az anyja adott neki kuponokat, de csak mindig összeültünk itt a Legiben és ittunk, ettünk, meg Sid hülye lapos TV-jén néztünk karácsonyi filmeket, azzal a pár részeges taggal, aki idetévedt még karácsonykor. Meg asszem' volt egyszer még tizedikben, hogy átmentünk Lennyékhez, de ennyi.

– Azaz azt akarod, hogy húzzunk? Mint a suliban? – Húztam fel a fél szemöldököm, mire határozottan bólintott.

– Hát… nekem oké – nézett körbe rajtunk Apuci. – Valakinél van papír?

Be se kellett fejeznie a mondatot, én már előrángattam azt az egy nyúzott füzetemet, ami jelenleg a táskámba pihent. Csak tudnám, mitől van ilyen állapotban, ha még szinte üres. Közben Lennyi is előhalászta a tatyóját és szinte belebújva elkezdte kidobálgatni a tollakat. Mi menő gyerekek vagyunk. Mi az, hogy tolltartó? Közben Lily is lekapta az Adidasos csöves sapkáját és felajánlotta húzási célra, én meg tíz kis darabra téptem a vonalas lapot és mindenkinek odahajítottam egyet, majd ráfirkantva a nevem gyöngybetűkkel az enyémre, még rajzoltam mellé egy kis faszt is és bedobtam a középre tett sapiba. Természetesen Johnny a házigazda volt az aki végül miután mindenki beledobálgatta a cuccost felvette a sapkát és kissé összerázta, majd körbenyújtotta nekünk, hogy húzzunk.

– Ne válogass már! – Szólt rá Aidenre, aki vészesen összehúzott szemöldökkel kivette majd bizonytalanul visszarakosgatta a cetliket.

– Kussoljál már, Lilyt akarom húzni, geci! – Förmedt rá, mire a mellette ülő nője akaratlanul is elmosolyodott az orra alatt, majd mikor a palija végre elhatározta magát és belenyúlva kihúzott egyet és megnézte, a várt kiakadás helyett csak egy amolyan "nem olyan rossz" arcot vágott és zsebre rakta. Azaz nem Lilyt húzta, de nem is Johnnyt. Az utóbbira biztos agyértágulást kapott volna. Majd ezután jött Lily, Yale, Lenny (neki majdnem kiestek a szemei amikor meglátta kit húzott), Queen, Carlie, Joe, Johnny, Lou és végül én. Persze azért én is szurkoltam, hogy ne Johnnyt húzzam (azért is, mert annak én nem találok olcsón ajándékot geci, max kapna egy műfaszt), de amikor megláttam, hogy az én kihúzott cetlimen az „Aiden” név áll, mellérajzolva egy középsőujjas bemutatós kézzel, rögtön egy széles vigyorba húzódott az ajkam. Ennél már csak az lett volna jobb ha Lout húzom.

– Na? Kit húztál? – Fordultam az említetthez rögtön a nyakamat nyújtogatva, mire ő rögtön elfordult tőlem, a mellkasához szorítva a cetlit és csúnyán nézett rám.

– Nem mondom meg! – Jelentette ki. – Majd a partin megtudod!

– Naaaa! – Próbáltam közelebb húzódni és benézegetve a papír alá, hátha látok valamit, de persze szart se láttam. – Csak azt mondd meg, hogy én vagyok-e!

– Nem mondok semmit! – Jelentette ki, majd ezzel a lendülettel apró darabokra is tépte a cetlijét.

– Ne! – Akadtam ki rögtön. – Geci miért nem tudtad, csak simán zsebre tenni, mint az ott?! – Mutattam Aidenre szinte vádlón.

– Nem, mert amikor átjössz akkor, amíg én alszok te kivetted volna a zsebemből és megnézed – közölte, amire persze semmi ellenérvem nem volt. Jogos. Ezek után viszont nagy nehezen csillapodni kezdett a feszültség és mivel végül Joe is megjelent, ezért az egész banda jelen volt, plusz se a Sárkányok, se a fasznyelő Logan Drake meg a patkány bandája nem bukkant fel, így végre szokásosan tudtunk lazítani péntek este, ahogy mindig szoktunk. Azzal az egy változással, hogy egy héten belül ugyanekkor már egy bankrablásra fogunk készülni, de nem para, ezt most abban a pillanatban mindenki leszarta. Bár az lehet már a pia miatt volt, ugyanis a nagy feszkóból mindenki ki akart lábalni kicsit, szóval irinyó-pirinyót, icike-picikét, talán elszaladt velünk a ló. De nem rúgott be senki szerencsére. Max Johnny, de érte úgyis jönnek kocsival. Én még megittam vagy két korsó sört, plusz Yale-el vodkáztunk egyet, még Lou is rendelt vagy két kör piát (pálinkát meg még whisky-kólát) plusz rábeszéltem egy Tequilára, hogy ugyan már koccintson velem egyet. Persze ezt Aiden is eljátszotta Lilyvel, csak ő a nőjének még rendelt egy kis vodkanarancsot és egy kis whiskey-t is, szóval a vége felé Lily már ráhajtotta a fejét Aiden vállára és egy szál cigit tartva a kezében (néha rágyújt a csaj, legtöbbször ilyen összeüléses piálgatásoknál vagy, amikor a spanom nagyon felkúrja) szerintem be-beszunyált. De még Carliet is rátudtuk venni arra, hogy koccintson Joe-val egy kis pálesszel, ami egy kisebb csodával ér fel. Igaz, utána megkaptuk a lekúrást, hogy ha emiatt nem sikerült a jövő heti versenye (???) akkor mindannyiunkat felnyársal. Végül olyan este hét-nyolc fele döntöttünk úgy, hogy ideje megindulni hazafelé, ugyanis nekem még lekell tennem a cuccomat otthon, összepakolni, átöltözni, hogy utána átmehessek Louhoz hétvégére, amit úgy várok, mint még soha semmit. VÉGRE. Szóval jha, körülbelül úgy fél nyolc-háromnegyed nyolcra mindenki összecuccolt és elköszönve Sidéktől meg a velük csevegő Roytól és Jaytől, elindultunk kifelé, ahol a mi kis díszbuzink limója állt. Ami kivételesen most nem limó volt csak egy 2017-es Audi RS6, hogy a kurva anyját. Ha ezt a spanom apja látná biztos összehugyozná magát.

– Akkor ki merre? – Fordultam a többiekhez, miután Yale nagynehezen besegítette a részeg Johnnyt a luxusverdájába a sofőr segítségével és elhajtottak. Természetesen péntek van, szóval Lenny megint Queennél fogja kúrni magát, akinek az anyja ezzel az erővel örökbe is fogadhatná a srácot, illetve Carlie is valószínűleg Joe-nál alszik ma, ahogy a nagy csókokat elnézem. Micsoda kefélések lesznek itt hétvégén mindenhol.

– És ti? – Fordítottam itt a bestie bestem felé a tekintetem, aki összehúzott szemöldökkel épp letette a telefont, miközben a nője a vállára hajtva a fejét lehunyt szemekkel állt.

– Felhívtam Lily nagyapját és megbeszéltem vele, hogy ma nálam alszik és majd holnap reggel hazamegy – morogta válaszul.

– Annak az öregnek van telefonja? – Grimaszoltam.

– Én se tudtam – vágott szintén értetlen fejet.

– Na, hát ebből se lesz ma eksön – néztem rá vállba veregetve, ugyanis ahogy Lilyt elnézem, valszeg' berakja az ágyába és az alszik is reggelig.

– Jha – morgott ahogy a vállán pihenő nőjére nézett, majd mint, aki megvilágosult, úgy nézett rám. – Bár lyuka álmában is van – közölte, mire a mellettem álló Lou mérgesen ránézett (aki amúgy egy kis túlzott jókedven kívül teljesen tiszta volt, néha talán jobban is bírja a piát gecó, mint én).

– Meg ne próbáld! – Méregette fenyegetőn, halál komolyan. – Az nemi erőszak – jelentette ki, mire a spanomnak hirtelen lefagyott a vigyora és inkább látványosan félrenézett és erre még Lily is kissé álmosan, de talán aggódva (?) tekintett fel a csávójára. Ajjaj kényes pont.

Mivel este volt, ezért várhattunk vagy tízenöt percet a hidegben, mire jött a buszunk, ami visszavisz a mi kis megállónkba, de Len és Queen cuksik voltak, ugyanis nem elhúztak a rákba, mint múltkor, hanem megvárták velünk, majd miután Queen is elbúcsúzott a lányoktól (Lily fejére csak egy puszit nyomott, mire válaszul az említett csak álmosan mosolygott egyet) és Len is lepacsizgatott mindenkivel, mi felszálltunk a buszra ők pedig mentek az ellenkező irányba. A visszafele út már viszonylag csöndben telt, csak néhányszor röhögtünk össze a sofőrön (ugyanis most megálltunk az első ajtónál), aki vezetés közben halál lazán tolta magába az M&M's-set, nem zavartatva magát egyáltalán. Lenny jutott róla eszünkbe. Leszállva a buszról viszont a fent maradó Yale-től és a panelekhez felsétáló Carlietól meg Joetól is könnyes búcsút kellett vennünk, így maradtunk mi ott négyen a buszmegállóba fagyoskodva a buzi hidegben, ahol a megállóba kirakott moziplakátról kezdtünk el dumálni, hogy valamelyik nap meg kéne nézni, mire Lou kijelentette, hogy Aidennel nem megy moziba, mert ő legtöbbször végigoltja a filmeket. Erre Lily meg félálomban megjegyezte, hogy akkor nézzünk meg valami romantikusat, mert azon meg akkor sirní fog. Persze erre a csávója begurult és majdnem kilökte a rajta szundizó nőjét a száguldozó autók elé, csak épp az utolsó pillanatban visszarántotta szóval végül nem lett gáz. Én viszont erre visszavágtam, hogy Lou viszont végig dumálja filmeket és állandóba kérdezget, hogy az kicsoda, meg ez kicsoda, miközben mindenki akkor látja először azt a fost, szóval senki se tudja. Na, erre persze megsértettem és visszaoltott, hogy mellettem meg nem lehet moziba ülni, mert a sötét miatt a felétől majdnem mindig bealszok. Ami igaz, de ez legtöbbször a film hibája, mert nem tud engem eléggé szórakoztatni. Az egyetlen kategória, amin nem alszok be moziba, az a horror. Végül miután öt percig fagyoskodtunk a megállóba, Aidenék busza végre beállt elénk, amire elköszönve tőlünk mindketten fel is szálltak. Kurva anyjukat. Mi pedig Louval kénytelenek voltunk még további tíz percet ott szteppelni, meg rokizni egy helyben és a vége fele már Lou a jég hideg kezét az én bundás zsebembe akarta rakni, amit természetesen nem akartam engedni, mert így is lefagyott a kezem, de mivel olyan csúnyán nézett rám, mint a geci, ezért végül kénytelen voltam, de hát azt hittem összehugyozom magam olyan hideg volt a keze. Ennek meg mi baja van a vérnyomásával?! Miután a mi járművünk is be szándékozott farolni elénk, kissé vacogva fel is szálltunk rá és egyenesen felém vettük az irányt, hogy becuccoljak meg minden, aztán végre mehessek hozzá.

– Még mindig rohadt szép a házatok – jegyezte meg Lou, ahogy leszálltunk a buszról, és megcsodálta az én kis luxus kérómat.

– Jha, csak a benne élő emberek ótvarok – fintorodtam el automatikusan, ahogy megpillantottam a faterom verdáját a garázs felhajtónkon. Na... megjött a nap folyamán ez is... de jóóóó. Nem is akartam tovább tökölni, csak megragadva Lou kezét talán egy kicsit hevesen is, elkezdtem a kapu felé húzni, majd miután kinyitva kibasztam azt a gecibe, elindultunk végre befelé. Ahogy kinyitottam a bejárati ajtót is, természetesen rögtön megcsapott a konyhában gőzölgő étel illata és az ott történő üres fecsegés is. Azaz, hogy a nagy családfő itthon van, a hülye picsa anyám meg nyalja a seggét ezerrel, amikor amúgy hetekre itt hagyja őt megrohadni. Relationship goals. Hányingerem van ettől a helytől. Természetesen én kurvára nem szándékoztam köszönni, ám mivel Lou már járt itt khm… párszor, ezért kicsit bizonytalanul ugyan, de beköszönt.

– Jó estét! – Lépett ki a cipőjéből.

Persze anyám ahogy meghallotta a hangját, mint valami hiéna a döghúsra, úgy rohant a vendég elé és rögtön tenni kezdte a fejét.

– Lou! – Örült meg neki, aztán amikor letekintve meglátta, hogy fogom a kezét, rögtön elkerekedtek a szemei és rám kapta a tekintetét. – Együtt vagytok végre? – Csillant meg a szeme, mintha annyira érdekelné.

– Semmi közöd hozzá – rendeztem le ennyivel, plusz egy lesajnáló fintorral végigmérve, majd rászorítva egy kicsit Lou kezére ki is kerültem őt a picsába és szinte futólépéssel indultam meg az emelet felé, húzva a nőmet magam után, átvágva a nappalin a konyha felé sem sandítva. Csak minél előbb el akarok tűnni innen a gecibe, apám géndefektes pofáját pedig látni se akarom. Egyébként az öregem mások szerint egy az egyben úgy néz ki, mint Billy Ray Cyrus fessebb változata a Hannah Montana című sorozatból, szóval valahogy őt úgy is kell elképzelni a hülye hajával meg a kis szakállával.

– Hé, fiam! – Hallottam meg a hangját a konyhából, amitől ennyi idő után is kiráz a hideg. Természetesen rögtön lefékeztem és lehunyt szemmel élesen beszívtam a levegőt. Mi a kurva életért kell hozzám szólni?! Leszarom, hogy most jött haza, leszarom, hogy ő hozza a pénzt a házhoz, magasról fosok az egészre és rá is! Ha kiskoromba telibe szarta a fejemet, akkor tegyen egy szívességet és csinálja most is. A rohadt gecis életbe! – Vendéget hoztál?

– Dehogyis! – Fintorodtam el rögtön és igazából arra se méltattam a faszcibáló fejét, hogy felé forduljak, csupán a vállam fölött néztem át. – Csak jöttem felkapni pár cuccot és takarodok el innen a gecibe – jelentettem ki és mentem is volna fel, de egyszerűen nem volt képes befogni a pofáját az Istenért se.

– Látom még mindig nem tanultál meg normálisan beszélni – közölte, de azzal a tipikus lenéző hangjával, mintha ő és a fasznyelő bátyám akármiben is jobbak lennének nálam. El se tudom mondani mennyire kibekúrtúl felbaszódtam. – És még üdvözölni sem vagy képes, pedig nem rég értem haza.

– Domenico, ne… csak menjünk kérlek fel – nézett fel rám Lou szinte könyörgőn az orra alatt motyogva, de kurvára nem bírtam ezt szó nélkül hagyni. GYŰLÖLÖM, amikor ilyen lekezelően beszélnek velem, főleg ha ezt ez a gecievő és a nyálasképű buzi fia teszik meg.

– Látom te meg még mindig a titkárnődet kúrogatod! – Szóltam vissza neki, mire hirtelen teljes csend lett a konyhában.

– Dome! – Szólt rám anyám, én pedig izomból lenéztem őt a gecibe.

– Jééézusooom! – Röhögtem fel szinte erőltetetten. – Te kajak elhiszed, hogy nem kúr félre heteken keresztül, amikor haza se néz?! És biztos üzleti útra ment tavaly Dubaiba is három hétre, igaz?! Tudtam, hogy hülye vagy muter, de hogy ennyire! – Vigyorogtam rá rosszindulatúan, mire az anyámnak rögtön elkerekedtek a szemei, mint aki el se hiszi, hogy a fia áll előtte. Hát én meg leszarom. Utálom őket, az egész köcsög bagázst.

– Fiam, tegyél meg egy szívességet és most azonnal menj fel a szobádba! – Közölte "hideg vérrel" az a fasz (a faterom). – Eleget láttunk és hallottunk belőled.

– Te pedig tegyél egy szívességet és rohadj meg! – Szóltam vissza már zsigerből.

– Fejezd ezt be, de most azonnal! – Szállt szembe velem a muterom, de láttam, hogy bekönnyezik.

– Az igazság néha fáj – tártam szét a fél karom az előző kis tényemre utalva, amolyan "mit tehetnék" stílusban.

– Na, ebből elég! – Pattant fel rögtön az asztaltól az a lovag bátyám, lecsapva az evőeszközöket. Eddig olyan néma kussban volt, hogy kezdtem azt remélni, hogy legalább ő nem tetézi jobban a dolgokat. De nem, én hiába is remélek... – Mégis mit képzelsz magadról?! Hogy beszélsz már megint édesanyánkkal?! Meg édesapánkkal?! – Állt nekem ez is, mire rögtön szemet forgattam. – Ráadásul egy vendég előtt! – Mutatott Loura indulatosan, mire a nőm kínosan félrenézett.

– Jó, nyaljad csak a seggüket, ahogyan szoktad, nem érdekel – jelentettem ki egy világi köcsög hangnemben, mire láttam, ahogy majdnem agyvérzést kap az idegtől, nekem pedig nincs is nagyobb öröm, mint ezt látni.

– Miért van az, hogy akármikor te hazajössz csak veszekedés van?! Hm?! – Nézett úgy rám, mintha akármi köze is lenne az én viselkedésemhez. Nem az apám, csak egy fattyú, aki ugyanabból a pinából jött ki, mint én. Bezzeg, ha én születtem volna előbb! – Mikor tanulsz meg végre egy kis tiszteletet, te kis köcsög?! Minek jössz akkor haza egyáltalán?! Meg minek adjon itt neked bárki is zabálni valót meg pénzt a kezedbe?! – Kiabált le rendesen, mire egész testemben megfeszültem, így szegény Lounak is szorítani kezdtem a kezét mellettem.

– Danilo! – Szólt rá apa, de ezt nem épp rászólásnak neveztem volna. – Ne süllyedj le a szintjére – mondta, mire azt hittem komolyan megáll bennem az ütő.

– Jó – vigyorodtam el hirtelen egyenesen az apám szemébe nézve, vagyis sokkal inkább erőltetett vicsornak neveztem volna. – Húzd akkor a faszodra a kurva anyámat, a gecievő fiával együtt! – Jelentettem ki, majd nem is hagyva válaszolni, el is indultam az emeltre, továbbra is magam után húzva Lout. Még hallani lehetett, ahogyan a köcsög apám teljesen kiakad rajtam és a modoromon, ám ekkor egy kisebb csörömpölés hangot hallottam a konyhából és az eddig ijedten lapító húgom sietett a zoknis lábaival a lépcső aljához és szinte könnyezve kiabált fel nekem.

– Dome ne menj el!

– Lucia, gyere vissza az asztalhoz, de rögtön! – Szólt rá erélyesen az a faszszopó (fater). – Hagyd a semmirekellő bátyádat, hadd menjen, ha akar!

– Azért megy el mindig, mert bántjátok és rosszak vagytok vele! – Szólt nekik vissza, ám én nem vártam meg a fejleményeket, csak bebasztam magunk után a szobaajtót.

– A húgod… – kezdte Lou kissé bizonytalanul, amint nagy hévvel kirántottam a fekete hátizsákom az egyik ruhakupacból.

– Leszarom – mondtam meg az őszintét. Mert tényleg leszartam. Se az a kis kurva nem érdekel, se az egész kurva család. Jobb, ha minél előbb le is lépünk most. Szinte rögtön kivágtam a szekrényemet és elkezdtem beledobálni a ruháimat. Két-három váltóbokszert, pár zoknit és pár göncöt, amit majd felveszek, plusz a dezodoromat, fogkefémet, tusfürdőmet és a töltőmet.

– Nem öltözöl át? – Kérdezte kissé aggódva, ahogy leült Tisha mellé az ágyamra, akit valószínűleg már a muterom megetetett, mert nem nyüszített nekem kajáért.

– Nem. Menjünk innen a faszomba – dobtam bele még sietve azt a kis anyagot is, ami Lou anyjának kell majd, aztán Tishához lépve leguggoltam elé és megcsókoltam a szép fejének a tetejét, majd megdögönyöztem kicsit a pofáját. – Jó legyél – pusziltam meg még utoljára, miután vigasztalóan megnyalta az arcomat, majd felállva a félvállamra kaptam a táskámat és szinte lerobogtam az emeletről. Egyedül az én kis házőrzőmet utálom itt hagyni...

– Dome, kisfiam… – állt fel az asztaltól szomorúan rám nézve az anyám, ahogy még belehajítottam az Air Force-omat is a hátizsákomba és belebújtam abba a rohadt makkoscipőbe. Hiába fog lefagyni a herém ebbe a rohadt hidegbe, még az is jobb, mint ebben a házban lenni, ahol az a gecis apám is itt van bónusznak ráadásul. Utálom, amikor haza jön. Persze én a muterom felé sem pillantottam, csak becipzározva nyakig a kabátom, kibasztam az ajtót, majd előre engedve a kissé bátortalanul az étkező asztal felé pillantgató Lout én is kiléptem utána és nem is hagyva, hogy csóri elköszönjön a faszszopó családomtól rájuk kúrtam a bejáratot. Na, a házam előtti buszmegállóig viszont már síri csendben mentünk egymás mellett. Én azért mert majd' felrobbantam az idegtől, Lounak pedig valószínűleg fogalma sem volt mit kéne mondania, szóval csak lassan a zsebemben lévő kezemhez nyúlt és rákulcsolta az ujjait az enyémre. A busz rohadt nagy szerencséjére, most szándékozott hamar jönni, szóval nem kellett sokáig ott fagyoskodni a minuszokban, hanem hamar felszállhattunk arra  gecire és mivel már bőven este volt, ezért le is vágódtunk az első kettes helyre. Persze mivel még mindig fájt a hátam (amit akkor az idegtől szinte alig éreztem) ezért én ültem az ablak mellett, Lou pedig még mindig a zsebemben lévő kezemet fogva a vállamra hajtotta a fejét.

– Nem kell vigasztalni – közöltem mellékesen rápillantva. – Jól vagyok.

– Tudom – válaszolta halkan, de nem mozdult meg egyáltalán.

 Ezzel a busszal amúgy körülbelül olyan öt percet mehettünk, míg lerakott a mi kis megállónkig és indulhattunk el a suli előtt álló megállóig, hisz Lou busza ugye csak onnan indul, mert buziból van. Mármint a busz, nem Lou. Így persze ez egy kurva nagy kerülő volt, ráadásul este fél kilenckor, a minuszokban, szóval amikor az a rohadt járgány letett Louék megállójában, majdnem keresztet vetettem.

– Várj! – Fékezett le a bejárati ajtajukban hirtelen és kutakodni kezdett a pénztárcájában. – Tessék – nyújtotta nekem oda a suskát, amit valószínűleg az anyja adott neki, hogy fizesse ki nekem azt a némi nemű anyagot, ami a hátizsákomban lapult.

– Nem úgy volt, hogy ciki neked? – Húztam egy fél vigyorra az ajkaimat.

– Az is – sóhajtott egyet félrenézve, majd elfordítva a zárban a kulcsot benyitott.

A házban már igazából csak a konyhában égett a villany, illetve a nappaliban ment a TV, ahogy a fényekből és a hangokból leszűrtem.

– Megjöttünk! – Köszönt be Lou kissé kelletlenebbül, mint ahogy szerintem magában eltervezte.

– 'Estét! – Köszöntem be én is a jövendőbeli anyósnak kis illedelmesen, de igazából az arcomról le se lehetett vakarni a vigyort. Szegény Lou is rendesen szopik az anyjával az is biztos.

– Sziasztok! – Hallottuk az anyja hangját a TV elől, ahogy kiköszönt nekünk. Persze tudva a dolgom, miután levettem magamról azokat a szaros cipőket és a kabátomat is nagy nehezen leszenvedtem magamról (nap végére mindig sokkal jobban besajdul és, ahogy folyamatosan megy ki belőlem az ideg, úgy érzem újra), a hátizsákommal karöltve ráérősen beballagtam a nappaliba, majd kivéve a táskámból a cuccot lazán átnyújtottam neki. Most mit finomkodjak? Soha se teszem.

– Ó! Köszönöm – örült meg neki úgy, mintha az anyám egyik házi készítésű sütijét hoztam volna át neki, azzal a különbséggel, hogy az anyám nem süt és a zacsiban pedig kábszi van. – Lou odaadta a pénzt? – Kérdezte felnézve rám (mivelhogy éppen fekvő pozícióban volt) én meg válaszul bólintottam egyet.

– Persze-persze – vigyorogtam megállás nélkül, majd átnézve a vállam fölött láttam, hogy Lou áll karba tett kezekkel a nappali boltíves bejáratában és eléggé azt sugallja a tekintetével, hogy menjek már, szóval inkább elindultam felé, mielőtt kiakad rám végleg. – Ne legyél ilyen morci – fogtam egy kézbe az arcát kissé összenyomva neki, halkan odasuttogva.

– Nem vagyok morci – jelentette ki összehúzott szemöldökkel, furán beszélve a halszáj miatt.

– Dehogynem vagy – mondtam, majd nyomtam az ajkaira egy cuppanósat és elindultam a szobája felé, ahova beérve persze leguggolva az útközben kirohanó Julietet is üdvözölnöm kellett, aki igazából körbe futkorászott mindkettőnket. Louról köbö egy az egyben lenyalta a púderjét, majd ment is tovább a nappali felé, mint aki jól végezte dolgát. – Akkora forma a kutyád – kuncogtam magamban, ahogy az ágyához lépve ledobtam a hátizsákom és elkezdtem kigombolni az ingemet.

– Máris vetkőzöl? – Kérdezte, majd éreztem, ahogyan átöleli a derekamat és finoman a fájós hátamnak dönti a fejét.

– Tudod mióta várok erre, geci? – Fordultam meg egy pillanat alatt, majd leülve az ágy szélére a két lábam közé húztam őt, így most a térdeim között állt előttem, nekem simulva.

– És, ha azt mondom, hogy megjött? – Vigyorodott el huncutul, ahogy átkarolta a nyakamat és beletúrt a hátul rövidebb tincseimbe, én viszont akaratlanul is elkomorultam.

– Az egy kurva szar vicc lenne – válaszoltam, majd még közelebb húzva őt magamhoz a hasába fúrtam az arcomat és mélyen beszippantottam az illatát. A fejemben már öntudatlanul is ott peregtek a képek, ahogyan kipirulva, gyöngyöző homlokkal fekszik alattam, a derekam köré fonva azokat a jó lábait kéjesen nyögdös és a hátamba mélyeszti a körmeit vagy, ahogy pucsít előttem kutyában, az a jó puncija pedig már előre tocsog a nedvtől. Persze, amint ezekbe belegondoltam, az ágyékomon már vészesen feszülni kezdett az egyenruhanadrágom és a kezeim is elkalandoztak a szoknyája alatt.

– Dome! – Szólt rám, ám éreztem a hangjában, hogy annyira nem lenne ellenére a dolog. – Anyám a nappaliban TV-zik, akármikor feljöhet!

– És? – Morogtam lehunyt szemekkel az ingjének az anyagába, s közben felcsúsztattam a kezeimet arra a jó, formás fenekére és erősen belemarkoltam, mire valami édes kis farokállító nyögést hallatott. – Mindjárt begyógyszerezi magát és kidől végleg – hoztam fel az érveket kiskutya szemekkel felpislogva rá, ugyanis a faszom már tényleg majdnem szétdurrant a nadrágomban.

– N-Nemh… – sóhajtotta nagy nehezen ellépve tőlem, mire én pedig a világ legcsalódottabb arcával néztem vissza rá, mint egy gyerek, akitől most vették el a nyalókáját. – Ne nézz így! – Igazította meg magán a ruhát, ugyanis már a tangájának a lehúzásánál tartottam. – Majd, ha elaludt vagy legalább visszament a szobájába.

– Aajjj, de az sokára lesz! – Dőltem hátra az ágyon szinte hisztisen, ám rögtön megbántam, mert majdnem összeszartam magam a hátam miatt.

– Türelem, türelem. A türelem rózsát terem – kezdte, ahogy elkezdte kigombolni az ingjét, mondván ő itt és most előttem átöltözik.

– Akkor legalább ne előttem öltözz át, mert az Istenemre mondom, megerőszakollak – néztem rá halál komolyan. – És lefogom szarni az anyádat is meg a TV-jét is – közöltem be, mire csak egy lemondó mosollyal megrázta a fejét és összekaparva az otthoni gönceit a hóna alá kapta őket, fölém hajolva nyomott egy csókot a számra, amiből (miattam) egy nyelves lett, majd miután nagy nehezen elengedtem magamtól elindult riszálva a fürdő felé. Szinte vágyakozóan követtem végig az útját, le sem véve a fenekéről a tekintetem, majd egy kurva nagy sóhajjal a plafon felé fordultam. Már alig várom, hogy végre levezethessem a feszkót és az én kis Cicám pinájába feledkezve elfelejtsem a fasznyelő családomat, plusz az egész bankrablós, meg Sárkányos ügyet legalább erre a gecis rohadt hétvégére.